Galambirányítású rakéták, betonbútor, gőzrepülő – ötven igencsak merész tudományos ötlet, amelyből semmi sem lett, illetve csak egy könyv, de az is csak jóval születésük után: szeptember utolsó hetében jelent meg Nagy-Britanniában.
Albert Einstein szerint, ha egy ötlet első hallásra nem tűnik abszurdnak, akkor reménytelen. Ehhez a tézishez tökéletesen tartották magukat a könyvben említett "agyágyúk". B. F. Skinner amerikai tudós például 1941-ben szentül hitte, hogy galambok révén lehet legyőzni Hitlert, illetve a náci Németországot: gerlevezérlésű rakétákkal. Három éven át foglalkozott a dologgal, galambokat idomított, bemutatta hajómodellen a sikeres rakétatámadást, végül mégsem kezdődött el fegyverének sorozatgyártása, mert a hatóság nem akart halálos fegyvert állatokra bízni.
Gőzrepülőt tervezett 1841-ben két brit férfi, sőt, egész flottát, mert rögvest gőzlégitársaságban gondolkodott. Elképzelésük szerint 1600 kilométerre repített volna füstölgő gőzrepülőjük egyszerre tizenkét utast. A vállalkozáshoz már a reklámkampány is beindult: az egyik óriásplakáton a gőzrepülő az egyiptomi piramisok felett szárnyal. A valóság földhözragadtabb maradt: sikerült ugyan repülni gőzerővel, de csak tíz métert.
Edisonnak sem jött be minden ötlete. A betonbútor például nagyon nem. Pedig a feltaláló annyira biztos volt az üzleti sikerben, hogy vett egy cementgyárat. Néhány betonkanapét és zongorát azért el tudott adni.
Az 1950-es években felmerült, hogy betetőzik New Yorkot, mármint befedik hó ellen. Richard Buckminster Fuller meg is tervezett egy három kilométer széles, viszonylag könnyű tetőt, amelyet 16 helikopter emelt volna a helyére. A tető Manhattan felett lett volna másfél kilométer magasan.
Említést érdemel még a döbbenetes ötletek és elméletek közül Horace Fletcher, akinek a fogyókúrás diétáját hallva sokak szája maradhatott tátva. Ő az 1890-es években jeleskedett azzal, hogy kiszámította az egyes ételekhez ideális rágásszámot, amivel fogyni lehet. Fletcher követőinek addig kellett rágniuk az ételt, míg az folyékonnyá nem vált. A kenyér "cseppfolyósításához" Fletcher kalkulációja szerint pontosan hetven harapás kellett falatonként, de ez csupán röpke kóstoló volt például a gyöngyhagymához képest, amelyhez a diétaguru hétszáz rágást rendelt.
