A patak nevét elemezve látjuk, hogy eredeti formája a dabreka, azaz a dabroe = jó(l) + reka = folyó szláv szóösszetételből származik. Ennek összevonásából alakult ki a pataknév, amelynek magyar jelentése: Jó folyó. De a Debren jelenthet még mély vízmosást, völgyet, patakot is, mert a "debra" szó a szláv nyelvekben "üreg, vízmosásos mélység" értelmű. A pataknév legkorábbi okleveles említése 1349-ből maradt ránk: Debrefw (Debrefő). A ma ismert formában először 1897-ben jegyezték le.
A Debren pataknév Erdély más vidékein is ismert. Az egyik szász kutató, Ernst Wagner, majd Binder Pál is azt állítja, hogy a Persány-hegység nyugati lejtőjén létezett egy Debren (Debran) nevű falu. A Vledény melletti Remete vidékén eredő Debren patak nevét egy 1533-as oklevél említi "fluvium Dabrayum" formában.
Tény, hogy a mai Sepsiszentgyörgyön, a Debren patak völgyében, az Őrkőnek nevezett hegy közelében letelepedő magyar lakosság átvette nemcsak a patak megnevezést az itt élő szláv közösségtől, hanem megosztozott a településen és annak határán is. A település magva a mai templomvár közelében helyezkedett el. Itt találjuk a legrégibb utcaneveket, a Bolgárszeget és a Vojkánt. Feltételezhető, hogy a bolgárszláv népesség nevezte Vojkánnak azt a falurészt, ahol a magyar őrség, a harcosok, a vitézek szállásai voltak. A Bolgárszeg lehetett a falu régebbi része, ahol a bolgár eredetűek laktak. A Bolgárszeg megnevezést viszont a székelyek adták. Ha a IX–X. században letelepedő magyarok nevezték volna el a szlávok által lakott falurészt, akkor ők a bolgárokat nándornak, a falu általuk lakott részét Nándorszegnek nevezték volna. Ugyanis a nándor népnév bolgárral való felcserélésére a XI. században került sor. Amikor a székelyek 1224 táján letelepedtek, akkor már a magyar szóhasználatból rég kikopott a nándor népnév, melyet bolgár népnévvel helyettesítettek.
Erdélyben is közismert a Piliske, vagy Peleske megnevezés, amely "kopasz hegytető, növényzet nélküli kopár hely" jelentésű. A Szentgyörgy határában emelkedő, 812 méter magas hegytetőt egy 1897-ben keltezett feljegyzésben Piliske-tető néven említik. Ez ma is ismert Nagypiliske néven.
Bogáts Dénes a bolgárszláv lakosságra emlékeztető szláv nevek alapján arra következtet, hogy a mai város magja a vártemplom környékén volt, ahol hajdanán valóban bolgárszláv települést alapítottak. Egyetértünk megállapításával, mert a régészeti feltárások és a toponímia alátámasztja ezt. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a X. század első harmadában e szláv településre katonailag szervezett magyar közösség telepedett le.
(folytatjuk)