Az Ana Forest a húsmarhák mellett sertéshizlalással is foglalkozik, Olt megyében ötezer férőhelyes hizlaldát működtet. A brassói cégbíróságon zernyesti székhellyel bejegyezett cég tulajdonosa, Sorin Staicu elmondása szerint 4–5 millió eurót fektetnek a bikahizlaldába. Most tárgyalnak az uzoni vasútátjáró melletti telep megvásárlásáról, közel kétmillió euróra húsállatokat importálnak, egymillió euróra pedig takarmányt termeltetnek a háromszéki gazdákkal, mivel egy­előre nincs saját takarmánytermő területük. Eddig 550 darab, 250–300 kilós fiatal bikát importáltak Franciaországból, Luxemburg­ból és Belgiumból, a teljes létszám pedig kétezer lesz az év végéig.
A hizlalni fogott bikák – néhány charolais kivételével – a limousin fajtából valók, de nagyszámú charolais is érkezik a következő szállítmányokkal. Az állatok élősúlyi kilójáért világpiaci árat, 2,8 eurót fizettek. A limousinok hizlalási végsúlya 600 kiló lesz – e súly fölött ez a fajta már nem hizlalható nyereségesen –, a charolais-kat 900–1000 kilóig hizlalják, majd exportálják. De kerül majd jó minőségű hús a cég tulajdonában levő brassó-pojánai vendéglők éttermébe is.
A nagy súlyúra hizlalt állatokat 2,4–2,5 eurós kilónkénti áron lehet értékesíteni, az első bikaexportot decemberre tervezik. A hizlaláshoz szükséges takarmányt a megyéből vásárolták, a napi adagjukban széna, szalma, silókukorica és abraktakarmány-keverék szerepel. A takarmányt összekeverve kapják, korszerű takarmánykiosztóval juttatják el a kifutóban és az istállókban levő vályúkba. Az állatok napi súlygyarapodása jelenleg 1,5 kilogramm körüli, de a cégvezető szerint ez rövidesen napi 1,8–2 kilóra emelkedik.
Sorin Staicu hosszú távon gondolkodik, így jövő évtől a háromszéki állattenyésztők számára is nyereséges program elindítását fontolgatja. Azon tenyésztők számára, akik szívesen tartanának húsmarhákat, a cég 20–30 vemhes üszőt vásárolna, azok árát a születendő és visszavásárolt, elválasztott bikaborjak révén törlesztené a gazda. Első látásra nem tűnik rossz üzletnek, hiszen három borjúzásból a gazda visszatérítené a kapott üszők árát, a teheneket pedig további legkevesebb három-négy borjúzásra sajátjaként használhatná.
A cégtulajdonos hamar felismerte az unió piacán emelkedő marhahúshiányt, illetve az egyre fiatalabb, nagyobb vágósúlyú és jobb húskitermelésű vágómarha iránti igényt. A marhahús iránti növekvő piaci kereslet pedig nem csak mennyiségi, hanem egyre inkább minőségi. Újabban nem a kalóriaigény kielégítése a legfontosabb, hanem az ízletesség. A megfelelően márványozott, zsírral gyengén átszőtt izomrost a legjobb minőségű marhahús. Megfelelő minőségű hús úgy állítható elő, ha megfelelő a zsírlerakódás. Miként az egyes szervek és testrészek bizonyos sorrend szerint fejlődnek, meghatározott sorrendet követ a zsír lerakódása is. A hizlalás elején a csepleszekben rakódik le, és vesezsír alakjában raktározódik. Ezt követően az izomkötegek körül, utána a bőr alatti kötőszövetben, majd legkésőbb az izomzat belsejében indul meg a zsírlerakódás, a zsír behatol az izomrostok közé, és az ún. márványozottságot idézi elő. Ez különösen értékes, mert sütéskor vagy főzéskor omlóssá teszi a húst. Minél idősebb a marha, annál fontosabb a márványozottság.
Azokban az országokban, ahol a fogyasztói igényeknek a faggyúmentes, sovány hús felel meg, továbbá ahol lehetőség van a hízómarhák intenzív takarmányozására, a nagy testű, nagy növekedési erélyű, alig faggyús vágóárut szolgáltató fajtákat tenyésztik. A korábban kizárólag kis testű, korán érő, angol húsfajtákat tenyésztő államok nagy része is áttért a nagy testűek tenyésztésére, vagy keresztezik e fajtákat. Ezért is esett a cég választása a francia limousin és charolais fajtára, az állatokat pedig az olasz és görög piacon készülnek értékesíteni.