Vajon, ha látná a tizenhárom aradi vértanú, hogy mi valósult meg az idők során a márciusi ifjak nevezetes tizenkét pontjából (Mit kíván a magyar nemzet), mit gondolnának?
Vegyük sorra a pontokat, távirati stílusban.
Az első a sajtó szabadsága – az megvan. Mi az, hogy szabadsága, még a szabadossága is! A kisebbségi szabad magyar sajtó csak pénzhiány miatt bukik be. A második pont: felelős minisztérium létrehozása Pest-Budán. Ez a ’48-as forradalom óta eltelt 163 év alatt többször is megvalósult. Sőt, nemcsak felelős, hanem még felelőtlen kormányok és minisztériumok is voltak. Többek közt ezek áldásos tevékenységének köszönhetően Magyarország elvesztette területének kétharmadát. A következő javaslat: az évenkénti országgyűlés Pesten, no hát az is megvalósult, és a magyarok már nemcsak egy, hanem akár öt, hat parlamentben is részt vehetnek Magyarországon kívül, ha bejutnak azokba. Így aztán, ha kell, egész évben országgyűlésezhetnek, ahol szépen csépelhetik a szót.
A negyedik pont, a polgári egyenlőség is megvalósult, mégpedig olyképpen, hogy az utódállamok nemzetei sokkal egyenlőbbek lettek a magyaroknál. Az ötödik pontban említett nemzeti őrsereg sokáig működött, sőt, sikeresen el is vesztette a második világháborút. A következő pont, a közös teherviselés szintén megvalósult, Magyarország minden lakosa viseli az ország adósságának terhét, akár a környező országokban élő magyarok a saját országukét. Egyesek könnyebben, mások nehezebben. Most ezeknek az a neve, hogy megszorítás, és ebben egyenlőek vagyunk.
A hetedik: az úrbéri viszonyok megszüntetése. Ezt mára újrakeresztelték, és a halandó polgár nagyon szeretne akár jobbágyként is, de dolgozni, lehetőleg az állam úrnál azért, hogy megélhetését biztosítsa. A következő gondolat: képviselet, egyenlőség alapján, már megvalósult. Állandóan szavaztatnak, és népszavaztatnak, hogy képviseletünk legyen a törvényhozó testületekben, államvezetésben, ha mi nem is akarjuk. Megvalósult a nemzeti bank létrehozása is. Ezek a mi nemzeti bankjaink kérik a kölcsönöket, amiket mi fizetünk vissza, kamatostul.
A tizedik bekezdésben az áll, hogy katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. El is vitték Magyarországról az ideiglenesen 46 évet ott állomásozó szovjet hadsereget, miután azok a második világháború végén kiverték az akkor éppen ott állomásozó német hadsereget. A tizenegyedik bekezdés: a politikai foglyok szabadon bocsátása, már többször is megvalósult. Például akiket nem végeztek ki az ’56-os forradalom után Magyarországon vagy Romániában, azokat 5–6 év után szabadon bocsátották. A tizenkettedik pont, az unió, szintén megvalósult: Erdély uniója Romániával, majd Románia uniója az Európai Unióval.
Az aradi vértanúkat a hatalom bűnösnek találta, akár a győztes hatalmak a világháborúk után a magyarokat. Sőt, még ma is kollektív bűnösök Szerbiában, Szlovákiában. A lényeg azonban, hogy a Kárpát-medencében kitört a szabadság, és dühöng a testvériség, egyenlőség!
