Indiában a bankpénztáros házhoz megy

A 29 éves Szváti Jasvánt azoknak a vándor banktisztviselőknek a növekvő csapatához tartozik, akik célja banki szolgáltatást nyújtani a 300 millió indiai háztartás csaknem felének, amely ma még nem veszi azt igénybe. Laptopja, vezeték nélküli modemje és ujjlenyomat-szkennere segítségével számlákat nyit, betéteket fogad, és pénzműveleteket hajt végre földműveseknek és vendégmunkásoknak Koladban, a Mumbaitól, India pénzügyi fővárosától 110 kilométerre délre fekvő kisvárosban.
A rablás és lopás veszélyének csökkentése érdekében egy tranzakció értéke nem haladhatja meg a mintegy 200 amerikai dollárnak megfelelő 10 000 rúpiát. A gyakorlatban az összegek zöme nem nagyobb 50 vagy 100 rúpiánál. Az indiai lakosság többségének sze­mében, amely olyan falvakban él, ahol sosem működött bank, a fiatal nő elektronikai eszközeivel a pénzügyi modernség misszionáriusa. "Sok indiai semmit sem tud a bank használatáról – magyarázta Jasvánt a The New York Timesnak kis irodájában, amelyet Ganésa, az akadályokat elhárító hindu isten virágfüzérrel ékesített képe díszít. – Számlát akarok nyitni nekik, és segíteni abban, hogy használják a bankot."

Jelentős hatása lehet
A hozzá hasonló utazó ügynökök – akikkel Brazíliában, Kenyában és Mexikóban is lehet találkozni – az egyik legvonzóbb megoldást jelentik arra, hogy a falusi lakosság megőrizze megtakarításait. Sok, bankszámlával nem rendelkező indiai például arany nyakláncokat vásárol vagy készpénzt tart otthonában. "Ennek tényleg komoly hatása lehet" – vélekedett a mozgó bankpénztárosok alkalmazásáról Abhijit V. Banerjee, a Massachusettsi Műszaki Egyetem indiai származású közgazdásza, aki Esther Duf­lóval együtt írta a Szegény gazdaságok: A globális szegénység elleni harc módszereinek radikális újragondolása című könyvet. Megítélése szerint a bankügynökök lehetővé teszik a szegények számára, hogy egyszerű módon megőrizzék pénzüket, amelyet egyébként hajlamosak volnának elkölteni. Szűkösebb időkben pedig az emberek megtakarításaikhoz folyamodhatnak ahelyett, hogy magas kamatra kölcsönt vennének fel.
A számlák jelenleg évi négy százalékkal kamatoznak, ami általános az indiai megtakarítások esetében. Vannak fenntartási és bankműveletenként felszámított tranzakciós díjak. "Igaz, hogy ettől még nem lesznek gazdagok, de csökken a valószínűsége annak, hogy egyszer éhezéssel kelljen szembenézniük" – hangsúlyozta a közgazdász.

Levelezők serege
Jasvánt egyike annak a mintegy hatvanezer, az indiai bankárok által banki levelezőnek nevezett személynek, aki nem bank­alkalmazott, hanem az általa lebonyolított tranzakciókért fizetett jutalékért dolgozik. A Reserve Bank of India, az ország központi bankja körülbelül öt évvel ezelőtt kezdte alkalmazni őket. Az intézmény a lassú kezdeti növekedés után gyors gyarapodásra számít a "mozgó ATM"-k terén, és arra, hogy jövő tavaszra a levelezők száma több mint a duplájára duzzad. Utasította a kereskedelmi bankokat, hogy minden kétezer lelkesnél nagyobb faluban legyen levelezőjük, és valamennyi települést hozzárendelt egy-egy kereskedelmi bankhoz.
Az indiai bankok viszonylag olcsón tudják növelni ügyfeleik számát az ügynöki módszerrel. Míg az indiai lakosság mintegy 70 százaléka több mint 600 000 faluban él, az egész országban csupán 33 500 bankfiók működik. Az olyan banki levelezők viszont, mint Jasvánt, 74 millió bankszámlát nyitottak már országszerte. "A hagyományos, magas költségű bankrendszer használatával lehetetlen volna elérni ezeket az embereket" – szögezte le Dzsajánt Szinha, az eBayt megalapító Pierre M. Omidjar által létrehozott, Omidjar Network filantróp beruházási szervezet indiai részlegének ügyvezető igazgatója.

Ha otthon tartom, elfogy
A környező falvakat busszal vagy riksával járó fiatal nő érthetően számos kihívással kénytelen szembenézni. Az eldugott falvakban a vezeték nélküli internetes kapcsolat gyakran megszakad, szkennere sem tudja mindig könnyen leolvasni a kérges kezű mezőgazdasági dolgozók ujjlenyomatát.
"Mindenáron meg akarom őrizni a pénzem. Ha otthon tartom, elfogy" – indokolta döntését egy ötgyermekes anya. Jasvánt több­ször is végighúzta a szkenneren Nakáti kérges ujjait, és nagyot sóhajtott, valahányszor a laptopja sípolással jelezte, hogy nem kapott elfogadható képet. Összesen hat ujjal – hárommal-hárommal mindkét kézről – ismételte meg a műveletet, miközben egy csapat színes száriba öltözött barát és rokon nő kintről, az ablakon keresztül figyelte őket. Végül sikerült megfelelő módon rögzíteni az ügyfél ujjlenyomatát, amely egy egyszerű egyoldalas kérelemmel és Nakáti útlevélméretű fényképével elkerült a bankhoz, ahol további két nap kell ahhoz, hogy a számla elkészüljön, és kész legyen fogadni az első 100 rúpiás letétet.

Takarékos újítások
A State Bank például a Vortex Engineering indiai vállalattól több száz olyan napelemes, ujjlenyomat­szkennerrel ellátott ATM-t is vásárolt, amely akár 50 fokos melegben is működőképes, nem igényel légkondicionálást. A gépeket kisvárosokba telepítik, a szokványos bankszámlával rendelkezőknek szánják, nem a levelezők által beszervezett egyszerűsített számlásoknak, akiknek nincs ATM-hez szükséges kártyájuk. A pénzintézet állítása szerint a kis összegű letétek miatt veszít a levelezők által nyitott számlák többségén. Azokon összesen 1,1 milliárd rúpia gyűlt eddig össze, ami igen csekély a State Bank több mint 9 billió rúpiás teljes betétállományához képest.
Ezzel együtt banktisztviselők azt mondják, bár az átlagos betétnagyság a nyár végén csupán 160 rúpia volt, az összeg folyamatosan nő. Márciusban még csak 100 rúpia volt az átlagos érték. A State Bank képviselői arra számítanak, hogy a betétnagyság átlaga idővel elég nagy lesz ahhoz, hogy a bank befektetése megtérüljön. "Ma ez még inkább társadalmi kötelezettségvállalás, de néhány éven belül jelentős üzlet lesz" – húzta alá Krisna Kumár, a State Bank ügyvezető igazgatója.