Kevesen, mindössze ketten dolgoznak, segítséget alig kapnak, az elvégzendő munka viszont sok, ezért a hiányosságokat hatványozott feladatvállalással kell pótolniuk a baróti művelődési ház munkatársainak. Fő tevékenységük továbbra is a táncművészet oktatása – néptánc és modern tánc a fiataloknak, a felnőtteknek pedig társasági tánc –, de callanetics-, mélyizom-tornát és aerobikot is oktatnak, és szívesen látnak mindenkit, aki a kulturális életben szerepet vállal.
A legtöbb feladatot a Syncron moderntánc-csoport oktatása rója a művelődési házat tizenhét éve szolgáló Nagy-Kopeczky Annamáriára. Némileg gondot okoz, hogy aránylag nagy számban morzsolódnak le próbák közben, így a frissen érkezett táncosokkal folyamatosan elölről kell kezdni mindent. A nehézségek ellenére kitartanak, s készülnek a tizenkilencedik alkalommal megtartandó karácsonyi műsorra. Az akrobatikus táncfigurák mellett meglepetéssel is szolgálnak: az Erdély hangja tehetségkutató verseny első három helyezettje is szerepel majd az előadásban. A néptáncoktatás is körülményessé vált, miután az önkéntesként sokat segítő Bódi László Baróttól távol talált munkát, hiszen nehéz a női és férfiszerepet párhuzamosan eljátszani, megtanítani. Arra pedig gondolni sem mernek, hogy a művelődési ház szerény költségvetéséből Sepsiszentgyörgyről hívjanak oktatót, aki táncainkat tisztán, sallang nélkül tudja megtanítani.
A kasírozott bábfigurák felújítására tettek ígéretet, de nem tudták beváltani, idén el szeretnék végezni, de nem lesz könnyű, mert a régi, a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején készült bábok kezeléséhez különleges papír és ragasztó szükséges. Mindegyikről készült fénykép, így ha néhány önzetlenül segítő szakembert bevonhatnak a munkába, újra régi pompájukban ragyoghatnak majd az értékes bábok. A régóta dédelgetett terv, a bábcsoport még várat magára, de azért gyermeket, felnőttet egyaránt magával ragadó bábszínházi előadásban nem szenved majd hiányt a város. A bábszínházi előadásokra aránylag könnyű közönséget szervezni, de nehéz akár egy mikrobuszt is megtölteni a sepsiszentgyörgyi színházi előadásokra, a jegyek árával együtt a baróti zsebekhez drága a kiruccanás. Emiatt az elmúlt két esztendőben nem is mertek szervezett utazást hirdetni. A kézenfekvő megoldás az lenne, ha a Tamási Áron-társulat tájolna. Csakhogy kicsi a színpad, ráadásul zsinórpadlás hiányában csak olyan előadásokat lehet színre állítani, melyekhez minimális kellék kell. A különleges helyszín ellenére a Vigadó jelezte, kész Erdővidékre menni, valószínűleg a Csíki Játékszín valamelyik darabját is megnézheti a baróti közönség, mint ahogy a Háromszék Táncegyüttes és az Udvarhely Táncműhely is fellép a művelődési házban.
