Magánút – közút. Hogy saját telkét valaki szívesen látná a belterületen, az érthető, az átminősítés ugyanis annak mind használati, mind piaci értékét meghatványozza. (A Kolcza-tagban ennek folytán milliárdosok születtek egyik napról a másikra annak idején.) Az ilyen ügyben szót emelők közül öröm volt hallani egy tizenegy fiatalból álló csoport szóvivőjét. Ők családi házaikat szeretnék a Sugás felé eső domboldalon felépíteni, s közvetlen tőszomszédságukban ott is a beépíthető terület, igaz, némileg "furcsán", egy sziget alakjában. Úgy tűnt a válaszból, erre a változtatásra a tervező hajlana. Akadt persze, aki Szépmezőn bővíttetne, mások a Kolcza-tag egy beszögellésén fekvő telküket költöztetnék a belterület határán belülre. Ők azt a választ kapták, egyeztessenek szomszédaikkal, mert előfordulhat, hogy nem mindenki fizetné szívesen az ily módon megnövekedett telekadót. Számoljanak viszont azzal, hogy ha az utcákra szánt területet nem adományozzák a városnak, csak úgynevezett magánutat nyithatnak arrafelé, s akkor a város ott közművesíteni nem tud, nincs rá jogcíme, miként EU-s pénzeket sem tud rá megpályázni. Hasonló egyeztetési gond miatt bukott meg a Csíki negyedi Mező utcán túli rész közművesítése, melynek gondjait Kiss-Kovács Kálmán tette szóvá. Itt érdemes kiemelni: ő hajlandó lenne saját kertjéből átengedni egy sávot, hogy a zsákutcát kivezethessék az Árkosi útra.
Orrfacsaró. A leginkább közérdekű kérdést azonban a magyar tulajdonban lévő ABO Farm tyúktenyészet ügyvezetője tette szóvá. Váncsa Huba azt kifogásolta, hogy a tervben szolgáltatási övezetként tüntették fel a városrészt, ahol ők termelési tevékenységet folytatnak. A cég alsó részlege tojásgyárként működött a legutóbbi időkig, a felső részen most is folyik a csirkenevelés, s mint közismert, a környéket – de a széljárás változásával az egész várost is – belengi a baromfitrágya orrfacsaró bűze. Hogy a panasz emiatt jogos, úgy tűnik, a cég is elismeri, Váncsa szerint az alsó részleg hígabb trágyájának szaga valóban nehezen elviselhető, ezért is ajánlották a városvezetésnek, hogy átadják azt a területet, ha helyette valahol másutt cserébe kapnak másikat. A város persze puszta területet fogadna el, lebontott épületekkel... Váncsa azt a választ kapta, meg kell értenie, hogy ami a nyolcvanas években még racionális döntésnek tűnt – amikor a tyúktenyészetet városon kívül építették fel –, az mára tarthatatlan állapotot jelent, mire az ügyvezető kijelentette: az alsó termelőegység leállítása és a felső korszerűsítése után az övezet tulajdonképpeni környezetszennyezői nem ők, hanem a szeméttelep és a szennyvíztisztító. Utóbbiban ugyanis nem égetik el a biogázt, mint azt a technológia előírná, hanem kiengedik a szabadba. Érvelése szerint az ABO Farm különben is sokak számára munkahelyeket jelent.
A "tyúkászat" körüli vita a közmeghallgatáson lezáratlan maradt, ebbe nyilván még sokan bele fognak szólni, közemberek és politikusok egyaránt, Édler András képviselő például feljelentést tett a hasonló bűzforrástól szenvedő illyefalviak nevében.