BALÓ NAGY MAGDOLNA, Bibarcfalva. A magyarországi és a romániai magyarság együvé tartozásáról tanúskodik a magyarországi Sarkadon október 14-én megrendezett dalostalálkozó.
A partiumi résztvevők mellett a bibarcfalvi Gyöngyvirág nyugdíjasegyesület dalcsoportja népdalokkal lépett fel. Az egyetlen, székelyföldi népviseletben megjelenő csoport előadása olyan sikeres volt, hogy dalaikat a műsor végén közkívánatra újra el kellett énekelniük. Megható volt számunkra, hogy a dalostalálkozót a magyar himnusz eléneklésével kezdtük, és a székely himnusszal fejeztük be. A jó szervezésnek és a színvonalas előadásoknak köszönhetően sok kellemes élményben volt részünk. A sarkadi nyugdíjasegyesület tagjai három napig nagy szeretettel látták vendégül a tizenkilenc bibarcfalvi vendéget.
KERTÉSZ LEVENTE, Sepsiszentgyörgy. Az október 14-ei Háromszékben olvastam Mária Terézia királynőről. Sajnos, a nagy tanügyi változásoknak és tanterveknek köszönhetően nem ismerjük a saját történelmünket, de bezzeg a románokét annál jobban!
FELCSER LEVENTE, Ozsdola. Október elsején, szombaton a hűvöskés, de az évszakhoz képest meleg őszi reggelen izgatottan gyülekeztek azok a cserkészfiúk és -lányok, akik aznapra szarvasbőgés-hallgatási portyát terveztek az ozsdolai erdőben. Ételt, italt és portyázási kellékeket felpakolván, a kézdivásarhelyi 34-es és az ozsdolai 123-as cserkészcsapat ötven lelkes tagja találkozott az ozsdolai általános iskola előtt, ahonnan Kerekes László, Biró Zsuzsa és Felcser Levente csapatvezetők irányításával, a Nagynyulasó gerincén keresztül, kb. öt kilométer túraút után eljutottunk a Nagyrét nevezetű helyre, ahol tábort vertünk. A jól megérdemelt ebéd után játszottunk, térképezést, csomózást, természetismeretet tanultunk, amiknek a későbbiekben nagy hasznát vesszük. A sok játék meg futkorászás megint étvágyat gerjesztett. Tüzet tettünk, és szalonnát sütöttünk. Az alkonyat beálltával síri csendben a mélyebb erdőbe vonultunk, és egy általunk kiválasztott pusztán izgatottan vártuk, hogy megszólaljon a szarvas, mely sajnos a meleg miatt nem jelentkezett. Nem sok idő elteltével a helyi vadőr, Lázár László is megérkezett, aki kürtjével bőgésre akarta bírni a bikát vagy bikákat, de mindhiába. Talán nagyon távol. Fél kilenc tájékán összeszedtük a betyárbútorunkat, és kissé lelombozódva, de mégis boldogan távoztunk – hiszen együtt lehettünk, tanulhattunk egymástól és a természettől csendet, tiszteletet, és főleg azt, hogy ha nem akarja, akkor nem tudunk beleavatkozni a vadon szavába. Újabb öt kilométeres, sötétben való gyaloglás után, a fáradságtól kizsigerelve a faluvégén elmondtuk hálánkat, és mindenki hazafelé vette az irányt.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
