Fekete Réka
Nincs még egy olyan ágazat, amelynek működésében annyi lenne az ismeretlen tényező, mint az oktatásban, holott ez érinti legszélesebb körben a lakosságot, gyermek, szülő, nagyszülő kötődik óvodához, iskolához, egyetemhez. Mindez azonban, úgy tűnik, nem fontos a törvényhozóknak, miként az sem, hogy alkalmazzák az általuk megalkotott jogszabályt.
Az új oktatási törvény gyakorlati útmutatói csigalassúsággal születnek, hadd törjék a fejüket a rendszerben dolgozók, milyen értelmes és értelmetlen újításokhoz kell igazodniuk egyik napról a másikra. Ezek egyike az iskolai előkészítő osztály létrehozása, amely átmenet lenne az óvoda és az iskola között. Csakhogy akik ezt kiagyalták, nem támasztották alá érvekkel, hogy miért is számolják fel az évtizedek óta jól működő előkészítő csoportokat az óvodában, és miért biggyesztik azokat az iskolához. Ha pedig lenne ilyen érv, miért nem világos az, hol működnek majd ezek, kik tanítanak, honnan ennyi terem és tanító? Országosan több ezer tanítói állást kellene létrehozni, tantermeket berendezni, ráadásul olyan ötlettel állt elő az oktatási miniszter, hogy afféle csudatermekben tanuljanak az apróságok, amelyeknek bútorzata félig óvodai, félig iskolai. Egyelőre tanterv nincs, sok ezer tanterem és pedagógus hiányzik, de még a virtuális osztály "tárgya", a gyermek is híjával. A törvény ugyan előírja, hogy aki 2006-ban született, jövő szeptemberben kötelezően beiskolázzák, csakhogy jelenleg az óvodáskorúak 8–10 százaléka – megyénkben ennek kétszerese – nem járt soha óvodába, elképzelhetetlen, hogy olyan gyermekekkel üljenek egy padba, akik végigjárták a kis-, közép- és nagycsoportot.
A szakmai kérdőjelek mellett arra sincs válasz, honnan lesz pénz az átállás finanszírozására. Tavaly tizenötezer pedagógustól kívánt megszabadulni a szaktárca, most pedig iskolaépületeket kellene bővíteni, tanítókat alkalmazni, ingyenes képzéseket tartani, tankönyveket nyomtatni, és – ami szintén nem elhanyagolható – meggyőzni a szülőket, hogy öt és fél, illetve hatévesen küldjék iskolába gyermekeiket akkor is, ha a csöppségek erre még nem érettek. Arra sincs válasz, mi lesz az állás nélkül maradó óvodapedagógusokkal. Rebesgetik, hogy ők sem maradnak csoport nélkül, behívják a kétéves gyermekeket, majd ők lesznek a nulladik évesek az óvodában.
Elképzelhető, mit hoz a hazai tanügyben az új törvény alkalmazása, ha a módosítások sokaságának egyetlen, de igen lényeges összetevője ekkora galibát idéz elő. És arról még nem szóltunk, milyen feladatokat és költségeket ró mindez a helyi önkormányzatokra.
