Vizsgálat után a szakorvos a radiológusi rendelőbe küldött saját kezűleg írt küldőpapírral, de sajnos, ott is csak programálással fogadnak. Szaladás fel a sorszámjegyirodába, ahol nagy kedvesen megmagyarázták, hogy sajnos, nem férünk be a keretbe, mert csak öt filmet készítenek délelőtt és ötöt délután. De ha nagyon sürgős, 70 lejért szívesen filmeznek... Elője­gyez­tettem a gyereket kedden 13 órára. Kedden megvolt a film, de pechünkre kiderült, hogy a hétfői szak­orvos, aki leolvassa a filmet, csak szerdán jön be újból az ortopédiára. Szerdán fél tizenegykor kérnék egy sorszámot ahhoz az orvoshoz, aki addig kezelte a fiam lábát, és filmet kért. A film a kezemben, de sajnos, az irodából a kedves úr azt tanácsolta, hogy szóljak majd az ortopédián, hogy nincs több sorszám. Oda­mentünk, vártunk. Miután megérkezett az orvos, nem volt sem 1-es, sem 2-es, sem 3-as, sem 4-es sorszám; nagy későre megérkezett az 5-ös, 6-os, 7-es. Nem tudom, honnan bukkantak csak úgy elő. Rajtuk kívül még legkevesebb 10–15 személy bement, hol sürgősség, hol ismeretség, hol sorszám szerint. Ezeket vajon hol nyomtatták, honnan varázsolták elő? Lehet-e valahol készíteni ilyen kártyákat, mert a meglévők csak egyesek kezébe jutnak? Mindenkinek nem hozzáférhetőek, hiszen aki jóval utánunk jött, annak is volt...
Ezt a kálváriát egy egészséges embernek is nehéz, kiábrándító végigjárni, hát még egy szenvedő betegnek! Ezután már, ha valakinek eltörik a lába, előbb menjen kötelező módon jósnőhöz, hogy idejében programáltatni tudja magát mindenfelé? Vagy ne legyen beteg? Esetleg legyen milliomos, hogy a magánrendelőben kopogjon? Az egészségügyi rendszer mindenesetre nagyon jól gondoskodik arról, hogy meglegyen mindenkinek a magas vérnyomása, cukra, szívproblémája, stressze.
Kívánok a sorszámfelelősöknek és gyermekeiknek hasonló bánásmódot. Talán akkor belegondolnak, hogy mit jelent faluról három napig bejárni, munkát, iskolát felrúgni, kieső jövedelemből utazgatásra költeni.

ZOLTÁNI JOLÁN, Bikfalva