Petőfi még arra buzdított, hogy: akasszuk fel a királyokat! Lehet, hogy ettől a felszólítástól akkor a királyok megijedtek, mert mára már olyan királyságok vannak, ahol az alattvalók királyi módon élnek, és nem kívánnak királyaiktól megszabadulni.
Hogy messze ne menjünk, itt van példának a svéd, vagy a belga királyság, de az angol korona alá tartozó nemzetközösség is. Magyarország sorsa is jobb volt, amíg királyok uralkodtak felette, például mint Szent István, Nagy Lajos vagy Mátyás, az igazságos, aki nem átallott álruhában a nép közé menni, hadd lássa, miként sanyargatják. Aztán sok királyság köztársasággá alakult. Ezekben az országokban az aktuális uralkodók uralganak, és nem királynak, hanem államelnöknek vagy miniszterelnöknek nevezik őket. Azt mondják, ez a demokrácia, és az alattvalók választják őket, aztán meg bánják. Ezek az új uralkodók nem öltenek álruhát, csak álorcát, főleg választások előtt, amikor mesével altatják választóikat. Azt mondják, hogy ők a királyfik, akik ugyan nem hófehér paripán, de például hófehér Mercedesen jönnek. Aztán, ha trónra kerülnek – ami most csak egy szék, mégpedig elnöki, miniszterelnöki vagy képviselői bársonyszék –, akkor alattvalóiknak aranyéletük lesz. Később királyi módon élnek, viszont nem mennek a nép közé megnézni, hogy s mint él, hanem maguk sanyargatják mindenféle rendelkezéssel: adókkal, fizetés- és nyugdíjcsökkentéssel, amit megszorításoknak neveznek. Pedig csak nagy szeretetükben ölelik magukhoz és szorongatják igen keményen a polgáraikat. A nadrágszíjukat azért húzzák, hogy úgy érezzék: tele a hasuk.
Romániát tulajdonképpen idegenből hozott király és annak utódai hozták létre és tették naggyá. Ezalatt Magyarországot magyar politikusai tették kicsivé, bátran emlegetvén, hogy "merjünk kicsik lenni". Mihály király sikeresen ugrasztotta ki népét a második világháborúból, és ezért hajtották szüleinket, nagyszüleinket ismét a román korona uralma alá. Azután őt is elhajtották, és Svájcban tengette királyi napjait. Egy darabig féltek, nehogy visszajöjjön, és koronáját visszategye fejére. Aztán most, amikor kilencvenéves születésnapját ünnepelte, már nemcsak az országba, hanem a parlamentbe is beengedték. Úgy látszik, már nem félnek attól, hogy palotaforradalmat robbant ki. Megvannak neki a saját palotái, többek közt Sinaián és Soborsinban. A másik uralkodónk, a nagy Traianus nem is ezeket félti tőle és leszármazottjaitól, hanem a sajátját, a cotroceni-i elnöki palotát.
A nagy évfordulón a fél világ uralkodóházainak tagjai is részt vettek. Csupa király, főherceg és herceg, báró, meg gróf és márki. Bárki is jött, jól fogadták. Ezek az uralkodók mind rokonságban állnak egymással, és ezt ki lehetett volna használni. Mihály mondhatta volna, mi vagyunk a szegény rokon, és a gazdag rokonoktól kérhetett volna pénzt, hogy ne kelljen a Valutaalaptól koldulni, mert azt meg kell adni.
