Mindenszentek napján halottaink világától távol eső fotóim között bóklászva mintegy rendeltetésszerűen villant elém: Bukovinában az andrásfalvi (Mineuţi) magyar temető kövér fűvel benőtt hátsó traktusában nézett szembe velünk az egykori Szőcs nevű észak-moldvai székely család négy kiskorú gyermekének sírkeresztje.
Ezen a bukovinai magyar nyomkereső utunkon négyen voltunk. A harminc évvel ezelőtt Németországba áttelepedett, nyugdíjaséveit magyarhonban élő barátunk, akinek nagyapja az andrásfalvi református templomot építette 1906-ban, csíkszeredai református lelkész barátunk, s az egyik Budapest közeli községbe telepedett kollégánk meg jómagam.
Megilletődve álltunk a négy kőkereszt előtt, amely egy család négy apró gyermekének emlékére állíttatott, akiknek még az sem adatott meg, hogy a bukovinai székelyeknek a kálváriás történetekkel szegélyezett, sűrű tragédiákba torkolló al-dunai megpróbáltatásait, majd az újra megcsonkolt Magyarországra űzöttek szenvedéstörténetét végigéljék.
A négy gyereksír emlékkövei a görög sorstragédiákhoz hasonlatos döbbenetet váltottak ki belőlünk. Nemcsak a négy gyerek, Andrásfalva is a többi bukovinai székely településsel együtt a történelem süllyesztőjében eltűnt. Az egykori református templomot ortodoxszá alakították át. Csupán a torony két harangjának magyar körirata, s a templom építészeti formája, nyugati kultúrkörhöz tartozó stílusa emlékeztet egykori szolgálatának lényegére. Mi, akik az övig érő fűben a négy kőkereszt előtt megbabonázva állunk, szintén három országba szakadtunk, akárcsak a szülő- és neveltetési helyükről többször is más égtájakra kényszerített moldvai magyarok.
És, ennek ellenére – milyen is az ember! – leolvasunk valami reménykeltőt ezekről az andrásfalvi sírkeresztekről. A kövek magyar betűi szinte festékillatúak, annyira frissek. A Dunántúlra telepedett, erősen összetartó székelyek festették újra. Itt nem írták át a sírköveket, mint másutt. S a halott gyerekek poraiból táplálkozó buja fű is reménységet sugároz.
Az egykori református templom kertjében emlékkereszteket találtunk. Ezek is a Dunántúlról kerültek ide. Az ortodox pap és felesége szolgálatkészek, a rejtettebb magyar emlékekre is felhívták figyelmünket. Ugye, milyen kevéssel is beérjük mi, szétszóródott magyarok, ha emlékünket és ezzel bennünket is megbecsülnek? A méltányosság a halottaknak is kijár.
Bárha a sírgyalázók Vajdaságban, Kárpátalján és máshol is szembesülhetnének ezzel a négy andrásfalvi kereszttel.
