Farcádi Botond
Valószínűleg holnap dől el, mennyi is lesz a kormány által meghatározott jövő évi minimálbér, a szakszervezeti tömörülések azonban a jelek szerint 500 lej alatti összegbe nem egyeznek bele.
Úgy tűnik, a kabinet engedni fog a követeléseknek: Paul Păcuraru máris dolgozik azon, hogy a szociális juttatásokat ne a minimálbér függvényében számolják ki, hiszen akkor azok is jelentősen megemelkednének, és még jobban terhelnék az államkasszát.
A kormány számára igazi tűzpróba lehet a minimálbér meghatározása. A közelgő választások nyomása minden bizonnyal érződni fog a döntésben, hiszen egy kabinet sem kockáztatná meg, hogy a voksolás előtt néhány héttel a legszigorúbb pénzügyi politikát alkalmazza. Annak ellenére, hogy még az 500 lejes minimálbérből is igen-igen szűkösen lehet megélni, Tăriceanuéknak mégsem szabad feltétel nélkül engedniük a szakszervezetek felől érkező nyomásnak. A fizetések növekedése ugyanis az árakban is megmutatkozik. A vészharangot éppen tegnap kongatta meg Mugur Isărescu, a jegybank elnöke, bejelentve, hogy Románia idén nem tudja teljesíteni inflációs célkitűzését. Márpedig az mindenki számára egyértelmű, hogy a harmincszázalékos nyugdíj- vagy fizetésemelés mit sem ér, ha közben a kenyérért 40 százalékkal többet fizetünk, és más alapélelmiszerek is drágulnak. A kormánynak tehát azt az arany középutat kell megtalálnia, amellyel jelentős béremelést tud biztosítani anélkül, hogy ez inflációt gerjesztene.
A szakszervezetekkel folyó tárgyalásoknak azonban egy másik tétje is van. Az érdekvédelmi szervezetek amellett kardoskodnak, hogy a kormány által jövőre tervezett hatszázalékos társadalombiztosítási járulékcsökkentés mindössze négyszázalékos legyen, a különbség pedig a munkanélkülisegély-alapba kerüljön. A társadalombiztosítási járulék csökkentése a béremelés közvetett eszköze, amelynek haszonélvezői az alkalmazottak és a munkáltatók egyaránt. Igazi liberális intézkedés tehát, amelynek alapelve, hogy a munkát kell minél jobban jutalmazni. A szakszervezetek által javasolt lépés pedig igazi baloldali elv, miszerint a kormánynak a társadalom elesettebb rétegeit kell támogatnia. A Tăriceanu-kabinet számára tehát doktrináris tétje is van a vitának: bebizonyíthatják, hogy valóban elkötelezettek a liberális eszmék, értékek és gazdaságpolitika iránt. És saját választóikkal kerülnének szembe, amennyiben a választások és a szakszervezetek nyomására hirtelen a balra át vezényszót adná ki a kormányfő.
