A tévéadásokban folytatódik a gyűlöletbeszéd, az intoleráns hecckampány. A román politikai elit egy része még mindig magyarellenes propagandában fuldoklik. Ez arra figyelmeztet, hogy egy percig sem mondhatunk le a teljes körű területi autonómiáért folytatott küzdelemről.
A médiában dolgozó publicistának tájékoztatnia kell olvasóit arról, hogy miként vélekednek bizonyos politikai erők a székely autonómiáról. A szélsőséges korifeusok szóra sem lennének érdemesek, ha a szereplésük nem a tévé nyilvánossága előtt zajlana.
Megszokott rituálé
Bár Elena Udrea miniszter asszony szeptember végi sepsiszentgyörgyi tartózkodása idején gyakran emlegette Székelyföld nevét, és azt is, hogy az elmúlt húsz évben e régió elszegényedett, csodák csodája, az igazság kimondásától, Székelyföld nevétől Románia nem dőlt össze! Úgy tűnik, hogy a valós történelmi múlt elfogadása, a kimondott igazság növelné a bizalmat. Csak az őszinte román–magyar párbeszéd, az egyenes beszéd révén lehet megalapozni a magyar–román együttélést.
A szélsőséges politikai erők körében azonban még mindig nem tört meg a jég. Kórusban harsonázzák a "Székelyföld nem létezik" slágert, és azt, hogy "Székelyföld ősi román föld". Ennél nagyobb hazugság csak a székelyföldi románság elnyomásának rémképe, a románok elüldözésének szajkózása lehet. Hasonló csúsztatás az is, amikor a helyi, a kulturális és a területi autonómiák kialakításának gondolatát Európa-ellenes törekvésként mutatják be. A székely autonómia kérdését úgy tálalják, mint "a román nép és az ősi román föld" elleni merényletet. E propaganda hirdetése, üvöltése a megszokott rituálé szerint zajlik. Ismételten sor kerül a legfantasztikusabb történelmi ferdítések okádására is. Nem zavarja a beteges lelkivilágú, dilettáns történelmi ismeretekkel rendelkező hőzöngőket az sem, hogy mérgezik a románság lelkivilágát. Ezek az alakok a tévészereplések idején a román nép megmentőinek pózában tetszelegnek.
Ideje lenne elgondolkodni!
Kitől, mitől mentik meg azt a népet, amelynek munkaképes fiatal generációi idegen földön, megtűrtként, megalázva keresik a mindennapit? Mindezt a kéregetők hada miatt kialakult félelmek közt, mivel Nyugat-Európában hajlamosak összekeverni a románokat a kolduló romákkal. Már ötmillió román külföldre tántorgásáról siránkoznak, mégsem jutnak el arra a gondolatra, hogy nem a 750 000 fős székelymagyarság közösségi jogoktól való megfosztására kell törekedni, hanem össze kell fogni velük, és a több millió munkaképes népességet kell itthon tartani.
Ideje lenne az ország vezetésének (is) elgondolkodnia azon, hogy jó lenne a nagyszámú és jól fizetett elnyomó apparátus bizonyos ágaiban dolgozók számát csökkenteni, és nem a közrend fenntartásában alkalmazott rendőrökét ritkítani. Jó lenne megszüntetni a prefektúra intézményét, amely pereskedések révén akadályozza a helyi közigazgatás munkáját. A prefektúra párhuzamos intézményként való fenntartása fölösleges és költséges. Helyes lenne – a gazdasági nyomor idején – leállítani több ezer olyan építmény állami támogatását, köztük a Nemzeti megváltás nevű gigantikus méretű ortodox templom építését is, amelyre a román állam – nyilván a magyar adófizető pénzéből is – már 200 millió eurót ajánlott fel. A megspórolt pénzt munkahely teremtésére, a gazdasági élet élénkítésére lehetne fordítani. Ez lenne az igazi nemzeti megváltás!
Tombol a demokrácia
Az autonómiától rettegők mindenütt összeesküvést szimatolnak. Ők leragadtak az egy nyelv és az elképzelt történelem mellett. Fújják-fújják, mint az elromlott hangszer, a hamis gyalázkodást. Hogy a székelyek állandóan mesterkednek az "ősi román föld" megszerzésén. Ezt onnan tudják, hogy a román állampolgárok egy része Magyarországot anyaországnak nevezi. A székelyek Székelyföldként merik emlegetni az "ősi román föld" egy becses szeletét. Még hogy Székelyföld! Még szerencse, hogy Romániában tombol a demokrácia, és érzékenyen ügyelnek a nemzeti egyenlőségre, az úgynevezett kisebbségi kultúra megőrzésére, fennmaradására.
A román állam egyik alapintézménye, a törvényszék még ez év júniusában kimondta, hogy Székelyföld nem létezik. Ez abból következik, hogy a román kormány által jóváhagyott községi címerből, Illyefalva címeréből töröltette a nyolcszáz éves Székelyföld és Barcaság megnevezéseket. Mindezt nem szélsőséges nacionalizmusból! Ó, nem! Csupán humanitárius megfontolásból. Ha netalán egy idegen erre téved, könnyebb tájékozódni a judeţul Covasna és a judeţul Braşov megnevezésekkel. Bizonyára hasonló történt Erdély magyar nevének használásával is. Mi az, hogy ne tudja valaki, hogy e régió becsületes neve Ardeal, hisz az is magyarul hangzik.
(folytatjuk)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
