– Ezt tőled tanultam, mama, köszönöm! – szólt kicsi Kata, és a nagymama kezébe nyomott egy zsebkendőnyi írásos terítőt.
A kötőtűk, horgolótűk, varrótűk forgatásába, fonalak vezetésébe, felvetésébe is beleöregedett kézben csinosan kivarrt kézimunka. Az emlékek ködéből elővillannak azok az idők, amikor az asszonyok még maguk varrták, hímezték a lakásdíszeket, ingnek, gatyának vásznat szőttek, finom alsóneműt horgoltak, meleg felöltőt, sapkát, kesztyűt, sálat kötöttek. Egy-két nemzedékkel ezelőtt falusi asszonyok csak úgy csodálkoztak: mit bámulják a városi emberek a szőtteseket, az ágytakarót, párnahajat, törülközőt, még a padlón a rongyszőnyeg fölött is hálistenkednek! Persze hogy saját kezűleg fonták, szőtték, varrták, hát nem lehet a házat kopaszon hagyni, az embert alsónemű nélkül elindítani...
Ma már menteni kell azt, ami akkor hétköznapi, magától értetődő volt. S nem csak hagyományőrzési hóbortból (mert akad, ki annak véli), hanem azért is, mert az elgépiesedő világban elveszíthetünk olyasmit is, ami nélkül igen sivár lenne az életünk. Például a kézimunkázó nagymamáink nélkül. Akik az unokájuk egyetlen szavára máris képesek fonalból, kelméből megteremteni a legmerészebb divatötleteket is. Akik csak úgy, kedvtelésből, vagy a régi hétköznapokba visszavágyva, előveszik a hímzőkészletet, a kelimvásznat, és máris keresztszemekbe, huroköltésekbe, láncszemekbe varázsolják az öreganyjuktól tanult népi vagy magyaros mintákat. Karácsony, húsvét közeledtén horgolócérnáért kutatják fel a várost: angyalkákat, karácsonyfadíszeket, tojásmelegítő tyúkocskákat, az ünnepi asztalra szalvétát, terítőt kell készíteni.
Szerencsére nem merülnek feledésbe dédanyáink foglalatosságai most, amikor a készruha, a gyári kötöttáru szabja a hétköznapok divatját. A kézművesség, a régi mesterségek újraélesztését mind többen tartják hasznosnak. Erre itt, Székelyföldön különösen figyelnek. Háromszéken se szeri se száma a gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket toborzó felhívásnak agyagozásra, nemezelésre, gyöngyfűzésre. S e sorba illeszkedik a sepsiszentgyörgyi városi művelődési házban indult Fürge ujjak klubja. Első születésnapját nemrég kiállítással ünnepelték. A díszterem falain keresztszemesek, írásosok, matyó hímzések, gyöngyékszerek, horgolt és kötött apróságok, különféle úri hímzések – valamennyi a fürge ujjú társaság munkája. A házigazda Kónya Ádám Művelődési Háznak emlékszalagot is készítettek, az évfordulós rendezvényen adta át Gábor Éva klubvezető Dulányi Aladár igazgatónak.
Úgy hírlik, újabb tagok jelentkeztek a Fürge ujjak klubjába. Lesz, akitől a menyasszony hozományába írásos párnát, keresztszemes abroszt, az újszülött kelengyéjébe horgolt réklit, kötött takarócskát rendelni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
