A Baróti-hegység hegylábi övezetében feltörő, jó minőségű és elegendő hozamú forrással jól jár a település, nem kell olyan nehézségekkel és anyagi kiadásokkal megküzdeniük, amilyeneket a községközpont fúrt kutakból táplált hálózata teremtett.
A középajtai rendszert három természetes forrás táplálja: a Várhegy-, Domos- és Kicsimező-kútja. Látoga­tá­sunk idején a falu fölött emelkedő Ajtoldalán a kétszáz köbméteres víztároló befejezésén dolgoztak. Amint Benkő Csaba nagyajtai alpolgármester tájékoztatott, néhány napon belül feltöltik a rendszert ivóvízzel. A szabadeséssel nyert víz jelentősen kíméli a középajtaiak zsebét, s ha a szennyvízhálózat is kiépül majd (tervezete elkészült), fejlődhet a számos vendégforgalmi értéket felmutató településen a falusi turizmus. Ehhez adottak a Vadason áthajló makadámút, a kiterjedt erdős-legelős övezetek, az erdő kincsei az emlékművek, történeti értékek. Ezt tetézné még a Móricz-patak völgyében és az Ölyves-árokban feltörő kénes víz, amely egy helyi érdekű fürdőt ellátna reumatikus bántalmak kezelésére alkalmas gyógyvízzel.
Visszakerült a református egyház tulajdonába a parókia közvetlen közelében álló kultúrotthon. Telkét a papilak területéből szakították ki. Ez azonban nem lett volna elég, hogy visszakapja ingatlanját az eklézsia – tájékoztatott Berszán István lelkipásztor, aki huszadik esztendeje gondozza a 628 lélekre apadt gyülekezetet –, de az egyházi levéltárban ráakadtunk arra a bizonyító erejű iratcsomóra, a korabeli helyi adományozók névsorára és adományaik kimutatására, amihez már csak a bukaresti visszaszolgáltató bizottság, személyesen Gabriela Socolescu jóakarata és megértése kellett, hogy visszaszálljon egykori építtetőjére.
– 1946-ig nem volt kultúrotthon Középajtán. Műve­lődési célokra a kántori lak nagyobb szobája szolgált – folytatta a lelkész –, ami az akkori 1600 református lélek számára eléggé szűknek bizonyult. Tompa László tiszteletes idejében döntött egy kultúrház építéséről a presbitérium, amit a hívek buzgó adományából és közmunkával építettek fel. Felhasznál­ták annak a két ingatlannak is az építőanyagát, melyet a kultúrház leendő telkéről le kellett bontani. Amikor pirosban állt az épület, helyi pártparancsra át kellett adni "a dolgozó népnek". A nagyajtai tanács a rendszerváltás után javíttatni akarta, s akkor derült ki, hogy nincs az önkormányzat és az állam tulajdonában. Ekkor – 2007-ben – kezdtük meg a visszaszerzési folyamatot. Most telekkönyveztettük, és az egyházközség tulajdonába került. Korszerű illemhelyiségre, kézmosóra lenne még szükség, és az ahhoz járó emésztőgödörre. Asztalokat szeretnénk még készíttetni nagyobb rendezvényekhez, és a parókia fedélzetét kellene felújítani. Kiadásainkba bepótolt a testvértelepülés, Majosháza önkormányzata is. Terveink szerint jövőben ott tesszük le az állampolgársági esküt.