A húsz esszét és 122 receptet tartalmazó kötetet bemutató Fehér Béla író elmondta, a szerző a könyv műfaját "gasztrokrimiként" határozta meg, amit a magyar konyha tisztázatlan eredetkérdéseivel indokolt. Sok a legenda, sok minden a homályba vész a hazai gasztronómiában – fogalmazott Fehér Béla, aki szerint az eredeti történet utáni nyomozás miatt nevezhető kriminek. Példaként az Újházi-tyúkhúslevest említette, amelyet – mint a könyv írása során kiderült – egészen másként kell elkészíteni, mint ahogy az a legtöbb szakácskönyvben szerepel. Elhangzott, hogy a kötetben számos új információ található például Dobos C. Józsefről, a Dobos-torta feltalálójáról, aki nemcsak szakácskönyvéről, hanem főleg Szervita téri "bodegáiról", azaz csemegekereskedőként volt ismert a maga korában, és akinek még tizennégy lefordítatlan munkája van német nyelven. Cserna-Szabó András elmondta, hogy eredetileg Magyar etyepetye címmel szerették volna megjelentetni a kötetet, mivel az etyepetye szó Mik­száth idejében még étvágyat jelentett. A címbeli Ede szerinte egyértelműen Újházi Edére utal. Felidézte, hogy a könyv ötlete a közös kocsmázások alkalmával született meg, amikor rádöbbentek, többet beszéltek az ételekről, mint az irodalomról. Csak a töredékét sikerült a könyvbe belerakni mind­annak, amit felkutattunk – tette hozzá, majd leszögezte, nem "történeti alapmunkát" írtak, noha az olvasó megismerheti a magyar konyha születését, valamint tisztába jöhet a gasztronómiai alapfogalmakkal is. Meg­próbáltunk a nulláról elindulni – tette hozzá a szerző, amit azzal indokolt, hogy sokszor még a lexikonokban is hibás adatok szerepelnek. Ugyanakkor elárulta, hogy nyomozásuk nem minden esetben járt sikerrel, sok kifejezés jelentése már biztos, hogy a homályban marad. Példaként a kálomista mennyország nevű ételt említette, amelyet kutatásaik során savanyú levesként és túrós csuszaként is azonosítottak.