Gyermekkoromban petróleumlámpa mellé gyülekeztek a szomszédok a varrni-, fonni-, foltoznivalóval, és amíg a munka elkészült, megosztották egymással örömüket, bánatukat, meséltek, énekeltek a székely asszonyok:
így épült a közösség – emlékezett Szabó Lajos kanonok, megindokolva, hogy a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánián miért karolták fel az évről évre több tagot számláló Szorgos kezek kézimunkakört, amely hetedik kiállítását népes, közel százfős közönség előtt nyitotta meg. Napjainkban lazábbak a közösségi szálak, de a legkisebb szerszámmal, a tűvel ma is lehet keresni, építeni és maradandót alkotni – fejtegette –, hiszen nagyanyáink varrottasai is azért élnek, mert a lelkük is benne van. Ezt az örökséget tudatosan vállalta fel és viszi tovább a zömmel javakorabeli nőkből álló kör, amelynek tagjai már továbbképzésekre, néprajzi kirándulásokra járnak, és táborokat is szerveznek, tanulnak és tanítanak – derült ki Vinkler Aranka körvezető beszámolójából. És bár volt olyan látogató, aki csalódott a kiállításban – úgy véli, hogy tavaly több értéket látott, most oda nem illő munkákat is kitettek –, a hagyományos és újragondolt terítők, díszek, ruhadarabok, gyöngy ékszerek között találhat egyedi adventi vagy karácsonyi kelléket a gyári termékektől megcsömörlött érdeklődő. A kézimunka-kiállítás november 28-ig látogatható a plébánia kistermében, utána három napra az Asimcov vállalkozói szövetséghez költözik.(demeter)