Cserébe – mert hisz minden adok-kapokra megy a hazai politikában – megszavazták, hogy Vasile Blaga, a demokrata-liberálisok korábban holtvágányra helyezett politikusa legyen a szenátus elnöke.
Minden jel arra mutat, a kormánypárt, maga az államfő felismerte, nagy szükségük van a párt régi szárnyának – Bulldog­nak is nevezett – politikusára. Lehet, szervező- erejére, hatásos és hatékony tárgyalókészségére. De az is megeshet, hogy az ország második emberévé emelése magának Emil Bocnak meggyengülését jelzi, mi több, megtörténhet, hogy a nagy ember, Traian Băsescu is rádöbbent, hűséges ifjú híveivel aligha jut egyről kettőre a jövő évi választásokon.
Blagát, a belügyminisztert annak idején meglehetősen botrányosan kényszerítették lemondásra. Színleg az elnöki palota előtti rendőr-demonstráció miatt bukott el, de nyílt titok volt már akkor is, vesztét az okozta, hogy Emil Boc ellenében jelöltette magát a pártelnöki tisztségre, s programjából kitetszett, változtatna azon a gyakorlaton, mely mind a pártot, mind a kormányt az államelnöki akarat fenntartás nélküli végrehajtójává tette.
Kétségtelen, Traian Băsescu nem a szívére hallgatott, mikor kiadta az ukázt, vegyék elő a naftalinból Vasile Blagát, de megtette, s egyetlen intésére az ifjú farkasok is egy emberként álltak az elnöki jelölt mellé. Szemmel láthatóan felismerték, szükségük van a régi harcosra.
Visszatérve az RMDSZ-re, ha valóban nemcsak egy funkciót, nemcsak egy újabb széket kívánt megszerezni (ami különben majdnem az övé, hisz a kormányfőtitkár helyettese a szövetség embere, Gáti István), hanem kész érdekérvényesítő erejét is latba vetni azért, hogy a közös kormányzás eddig meg nem valósított célkitűzéseit, például a kisebbségi törvényt, mielőbb elfogadják, vagy hogy továbbra is merészebben álmodjunk: olyan közigazgatási átszervezési tervnek nyernék meg a kormánypártot, mely egyengetné az erdélyi magyarság útját az autonómia megvalósulása felé. Akkor majd beszélhetünk talán a győzelem jó illatáról is.