Legalább megszabadulok a bukaresti felvonulásoktól, katonai parádétól, a piros-sárga-kék hömpölygéstől, himnusztól, trikolórtól, mégiscsak jobb ilyenkor Székelyföldön lenni, mint a főváros dzsungelében – így a Bukarestben dolgozó, a román nemzeti ünnep előestéjén betoppanó marosvásárhelyi magyar vendégünk.
A lámpatestekre tűzött román zászlók hada szemet szúrt ugyan neki, de az ízléses ünnepi díszvilágítás hamar feledtette ezt a benyomást, annak is nagyon megörült, hogy a boltban anyanyelvén szóltak hozzá, magyarul rendelhetett a pincértől – így aztán nyugodt szívvel tért pihenőre, mégiscsak jól döntött, érzékelhető a különbség Bukarest és Sepsiszentgyörgy között.
Reggel azonban bőrfejűek üvöltözése verte fel álmából. Hargita, Kovászna román föld – kiáltották torkuk szakadtából a város központján végigvonuló szélsőséges szervezet tagjai. December elseje elől nincs menekvés – vonta le a következtetést –, de ennél azért talán Bukarestben is jobb lett volna az ébredés...
