Reményik Sándorral úgyszólván minden megtörtént, ami költővel megtörténhet. Volt a csúcson, külön tanulmányt lehetne írni arról, hogy mit is jelentettek a trianoni trauma után lassan ocsúdó erdélyi magyarság életében a Végvári versek s mindaz ami a Reményik-lírában ez után következett, egészen az Ahogy lehetig vagy a Korszerűtlen versekig, egyes verssorai, versszakaszai mondhatni szállóigévé váltak, hogy itt csak a Mért hallgatott el Végvári? című versének híres fragmentumára utaljunk ( "Nem ami dolgunk igazságot tenni, / A mi dolgunk csak igazabbá lenni.").

Molter Károlyt irigykedve néztem és hallgattam, amikor 80 éves korában lefényképeztem Marosvásárhelyt: már alig látott és rosszul hallott, de tele volt derűvel és humorral. Irigyeltem a pipáját is.