Gottfried Barna–Nagy Szabolcs A Székely Hadosztály története című kötete olvasásának minduntalan nekirugaszkodom, és mintha a könyvjelző oda lenne betéve, az 59. oldal egyik passzusába mindig belebotlom:
"Micsoda történelmi pillanat 1918. december 1-je! A gyulafehérvári román nemzetgyűlés napja, ahová és ahonnan a magyar kormány különvonattal szállította az erdélyi románságot. Ugyanazon a napon indult útnak Bocz százados páncélvonata, amely a családjukat, szülőföldjüket, hazájukat féltő erdővidéki székelyeket vitte fegyvert fogni Kolozsvárra."
Az erdélyi románok magyar kormányzati utaztatásáról, mint az egyik leghátborzongatóbb haza- és nemzetáruló ostobaságról egy idő óta viszonylag sokat olvastam, és ha december 1-je kapcsán adomázó kedvében lehetne az ember, akkor az a szakszervezeti vicc juthatna eszembe, amelyben az "átkosban", amikor a munkásosztály élcsapata, azaz a párt közli az egybegyűjtött szakszervezeti tagokkal, hogy a legújabb párthatározat szerint fel fogják kötni őket, egyetlen kérdést hangzik el egyik bátor embertől: "És a kötelet ki biztosítja? Hazulról hozzuk-e?"
Különvonatokkal fuvarozták a történelmi Magyarország feltrancsírozását követelő románságot tehát Gyulafehérvárra, mely aztán meg is hálálta ezt, de most nem ez a témánk.
Számomra viszont A Székely Hadosztály történetének mostani olvastáig ennek az erdővidéki toborzásnak a története hiányzott – tudtommal senki nem beszélt és nem írt róla –, mert nemcsak a konkrét történet, hanem ennek szimbolikus üzenete is rendkívüli: amíg a románság utazott országot rontó nagygyűlésére Gyulafehérvárra, addig november 30-án éjszaka Barótról, Bibarcfalváról döcögtek az ágostonfalvi vasútállomás felé a szekerek a székely önkéntesekkel, hogy Erdélyt megvédjék a beözönlőktől. Aztán megmozdult Erdővidék, útnak indultak, hogy a Székely Hadosztályhoz csatlakozzanak a hermányiak, olasztelekiek, baconiak, füleiek. Az önkénteseket toborzó fiatal székely tisztek egyike, Zágoni István arra a kérdésre, hogy miért Erdővidéken kezdték a toborzást, és miért lett Barót a központ, a következőket írta:
"Nemcsak azért, mert mi, a szervezés elindítói idevalók voltunk, hanem több más okból. Jól ismertük Erdővidék kultúrában magasan fejlett és nemzeti önérzetében kemény, áldozatkészségben elszánt népét, ezért bizton számítottunk rá, hogy a felhasználható igen rövid idő alatt feltétlenül eredményt tudunk elérni."
A Székely Hadosztály megszervezésében tehát Erdővidék, illetve az erdővidéki önkéntesek kezdeményező szerepet vittek. Olyannyira, hogy Székelyföld románok által megszállt területeiről, Erdőszentgyörgyről, Havadtőről, Havadról, Marosvásárhelyről még december végén is indultak a székely fiatalok Kolozsvárra, hogy a Székely Hadosztály katonáiként védjék meg Erdélyt a betolakodóktól.
Mindezt olyan általános körülmények között, amikor az olasz frontról hazaözönlő katonák – volt eset rá – az ezredparancsnokokat elkergették, helyettük maguk választottak újat.
A hadsereg erkölcsi szétrohadása nem csupán spontán folyamat volt. Károlyi Mihály és hadügyminisztere, Linder Béla a legmagasabb – kormányzati – szinten "verte szét" az akkor még másfél milliós állományú magyar hadsereget. Bolsevista agitátorok züllesztették a katonai fegyelmet, gerjesztették az engedetlenséget, parancsmegtagadást, s harmadrészt a harctereken kifáradt, lerongyolódott, reményvesztett honvédség a négyévi szenvedés, a betegségek és tömeges pusztulás miatt maga is morális bomlásnak indult.
Kratochvil ezredesnek és székely tiszttársainak ilyen körülmények és állapotok között kellett nekilátnia a fegyelmezettebb székely önkéntesekre és katonákra alapozva a Székely Hadosztály megszervezésének. Gottfried Barna és Nagy Szabolcs könyve győz meg arról, hogy Erdővidék mennyire büszke lehet azokra az erkölcsi értékekre, amelyekkel az erdővidékiek 1918 decemberét köszöntötték.
A Székely Hadosztály Erdély védelmében elesett székely hőseinek tudtommal a szinérváraljai református és katolikus temetőben egyszerű síremléke áll.
Vajon meghallják-e valakik, ha azt sugallom, hogy Erdővidék is megörökíthetné azoknak az emlékét, akik Erdély és benne Székelyföld megmentésére siettek, amikor nem a fél, hanem az egész világ összeesküdött ellene?
Gottfried Barna és Nagy Szabolcs A Székely Hadosztály története című könyve alapos dokumentáció lehetne egy baróti emlékmű melletti érvelésre.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
