Karácsony közeledik lassan, javában benne vagyunk a várakozásban, az adventben. Az őrület felé tántorgó világunk tele nyomorúsággal ugyan, de nekünk mégis derűvel kell továbbra is tennünk a dolgunkat, megmerítkezve a hit és a szeretet felvértező fürdőjében.
Nagyborosnyói, gyerekkori idők járnak az eszemben, a már első hallásra szívembe markoló, agyamban egy életre megragadó, jó anyám által énekelt dalocska: "Rossz a Jézus kiscsizmája, sír a ködmöne, / Ázik-fázik, megveszi az Isten hidege. / Hogyha volna kiscsizmám, Jézuskának odaadnám, / Báránybőrös ködmönömmel jól betakarnám. / Akkor hozzám hajolna, talán meg is csókolna, / Boldogabb a széles földön nálam nem volna."
Mai ésszel visszagondolva, nekem ez az ének jelentette a valódi ünnepet. Nem a drága ajándék. Ez. Jézuska kiscsizmája. Adyt is így, a csizma által értem és fogom fel igazán: "Tegnap harangoztak, / holnap harangoznak / gyémánt havat hoznak. / Szeretném az Istent / nagyosan dicsérni, / de én még kisfiú vagyok, / csak most kezdek élni. / ... / Én is mennék, mennék, / énekelni mennék / nagyok között kis Jézusért / minden szépet tennék. / Új csizmám a sárban / százszor bepiszkolnám, / csak az Úrnak szerelmemet / szépen igazolnám."
De a gyerekkor hamar elrepül, és a serdüléssel, a tudatos erdélyi magyarrá válással lassan felfogta az ember Kányádi Sándor szavait is: "Isten háta mögött / üres az istálló s a jászol / idén se lesz nálunk karácsony / hiába vártok / nem jönnek a három királyok / sok dolga van a teremtőnek / mindenkivel ő sem törődhet / messzi a csillag / mindenüvé nem világíthat / megértjük persze mit tehetnénk / de olyan sötétek az esték / s a szeretetnek / hiánya nagyon diderget / előrelátó vagy de mégis / nézz uram a hátad mögé is / ott is lakoznak / s örülnének a mosolyodnak."
Nos, mára az ember érő ésszel, tisztuló tudattal és öregedő, élőbb hittel tudja, hogy Istennek nincs háta mögéje, csak ha mi magunk tesszük vagy képzeljük oda magunkat. Persze könnyű a meleg szobában bölcseket mondani – mondhatják némelyek e sorokat olvasva. Az is, meg nem is. Hisz nagyon jó hitben élni, de nem könnyű megszerezni azt, és még nehezebb nap mint nap megtartani. De karácsony jön, s együtt énekeljük nemsokára: "Istengyermek, kit irgalmad közénk lehozott, / Angyaloknak énekével Néked áldozok. / Terjeszd fölém kezedet, hogy az Istenszeretet / Töltse el ma szívem, lelkem, jászolod tövén." És ezt is: "Fel nagy örömre, ma született, / Aki után a föld epedett. / Mária karján égi a fény, / Isteni Kisded Szűznek ölén. / Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, / Nézd csak örömmel Istenedet."
Sok az idézet? Sok a nosztalgia? Lehet. Öregszem? Lehet. De karácsony jön, s ilyenkor az ötvenen túli, kopaszodó tollforgatónak is megbocsátható talán, ha kicsit gyerekké szeretne válni. Pár percig akár. Szép várakozást mindenkinek.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
