Míg Antonescunak csak a lelőtt zsidó volt jó román, Ceauşescu pedig temérdek kemény valutáért tisztította meg ősi, kétezer éves népét a szász, sváb vagy a még itt-ott elvétve maradt zsidó ,,hordáktól", addig méltó utódja, Funar már pénzt is ígér nekünk, magyaroknak, csak menjünk a fenébe, ne fertőzzük tovább e szent román földet. Ne pusztítsuk már e drága, áldott román kenyeret. Elég volt már az itteni, kisebbségben élő románok sanyargatásából! Ez itt az egységes román haza földje, ahol nincs helye egy mekegő, ázsiai, alsóbbrendű nyelvnek. A nemes dákóromán népnek elfogyott a türelme!

Hát engem küldözgethet bárhová, nem megyek. Ahol 1540-ig visszavezethető őseim megfértek, megférek én is — még több száz Funar mellett is. Sőt, én leszek az, aki nem ezer, hanem tízezer eurót adok neki, ha megtanulja az erdélyi nyelvet, ami — tetszik, nem tetszik — helyenként magyar is, már több mint ezer éve. Gondolom, nehéz nyelv lehet ez neki és a hozzá hasonlóknak — csak így lehetett pl. Maksából Moacşa, Kolozsvárból Cluj-Napoca, Szatmárból Satu Mare —, épp ezért emeltem a tétet. Aztán meg én is eleget iparkodtam az ugyancsak erdélyi ă, â vagy î minél helyesebb kiejtésére... De ha már ez is sikerül neki, majd Cluj-Napocán — sok más eredményes munkák után, melyekből ő is dicséretesen kivette részét — elégtétellel rophatja az erdélykét, azaz ardeleancát, most már avatottan is kurjongatva: Hegyes villa, hegyes kés, / Vino mündró, táncolj tés. / Foajé vérdé dé urzics, / Ilyen legény aztán nincs.

Lehet azonban, ezután is megengedi magának, hogy e hazából kiutasítson, csupán azért, mert a mai román nyelvet kissé, mondjuk így, makogom (valami okból inkább a régebbi, talán tizennyolcadik századbéli változatát kedvelvén), de mi lesz akkor, ha bebizonyítom: sokkal jobban, helyesebben beszélem anyanyelvét, mint ő vagy pártkollégáinak kilencven százaléka?!

Akkor mit ad, vagy hová küld?

Talán követnek Konstantinápolyba vagy Bécsbe?!

Dezső Bernát, Sepsiszentgyörgy