Utólag tudtam meg, hogy a cég adminisztrátora nem is az, aki a munkaszerződésemet 2006 januárjában aláírta — fittyet hányva a törvényre —, hanem a felesége. A munkakörülményeket hadd ne is említsem — vagy lehet-e beszélni higiéniáról, mikor a gyermekpelenkákat a földről válogattuk becsomagolásra? Na, ilyen munkahelyről cseppentem ki, noha bejutni is nehéz volt, hiszen másfél ledolgozott hónap után született meg az egyéni munkaszerződésem, bár naponta eszébe juttattam a főnöknek. A gond mégis akkor kezdődött, amikor pár hónap múlva megbetegedtem: ilyen munkásra nemigen van szükség, ezt megértem. Csakhogy a léggömb kipukkadt: nem fizettek egészségbiztosítást utánam (megérdeklődtem), és amikor kiderült, hogy nem is vagyok olyan buta, olyan nyomásnak lettem kitéve, amelynek eredményeképpen ma is kezelésre szorulok az idegeimmel... 2007 szeptemberében még tisztázatlan körülmények között felbontották a munkaszerződésemet, de még azelőtt bepereltem a munkáltatót, és (2007 májusában) meg is nyertem a pert a fizetések és a szabadságpénz elmaradása miatt. A megalázó bánásmód volt a legnagyobb, lenyelhetetlen gombóc, emiatt fordultam az igazságszolgáltatáshoz, de azt is megelégeltem, hogy havonta szóváltásba kerültünk a munkatársakkal, mert én nem szerettem kérni az esedékes, de mindig későn jövő bért... Az engem illető összegeket több hónapi hitegetés után, a végrehajtón keresztül tegnap, november 8-án sikerült behajtani. A cég neve közben megváltozott, de ugyanazt a tevékenységet folytatja ugyanott és részben ugyanazokkal.

Fejér Edit, Sepsiszentgyörgy