Ahogyan ezt a kétkötetes, együttesen mintegy 1200 oldalnyi, a könyvborítóval is a puritán tisztaságot sugárzó, a gyertya lángjának kialvását védő tenyeret nézem, akaratom ellenére is azoknak a hatalmas kéziratkötegeknek a képe társul a letisztult, a magyarság gyertyaláng-sorsát jelképező könyvborítóhoz, amelyet Gazda József írói műhelyének rendezett rendetlenségében láttam.
Míg jó húsz éve a Megváltó karácsony című munkájában az 1989-es romániai "népfelkelés" túlélőiről szólt olyan haditudósítóként, illetve frontharcos szanitécként, aki a haldoklók és az újraélesztettek vagy újraéledők utó- vagy végszavait jegyzi föl, addig ebben a formájára, de főleg tartalmára nézvést monumentális két kötetben öt kontinensre rárajzolt régi és új országok magyarjainak sorsképét, nemzeti vérképét, a magyarság belső tartásának vagy éppen ritkulásának csontozatát építi fel.
A könyvborító pislákoló, a legkisebb fuvallatra is elalvó gyertyafénye figyelmeztető – Zrínyivel szólva: "Ihol veszedelem, ihol az emésztő tűz!" A könyvborítók közé fogott tartalom viszont a tragikus sorsok és az emigráns élet keserűséghalmaza, az örökös honvágy, a hazavágy, hazavágyódás ellenére – vagy éppen ezért! – a túlélést, az átélést, a megmaradást sugározza. Ezer megkérdezett, kifaggatott ember vallja és vállalja magyarságát, van, aki önhibáján kívül, vagy éppen ezért elveszíti azt, de érdekes módon generációs kihagyások, veszteségek után is visszaerősödhet a gyertya lángja és fénye. Gazda József ezer szószólójának szavaival a megmaradás, a magyarnak maradás, a magyar értékteremtés aszkétájaként győz meg: jó magyarnak lenni.
Nem kell erőltetnünk a párhuzamot, amikor erről a két kötetről is Gazda József énjének a Csoma Sándor-i küldetése és teljesítménye jut eszünkbe és vésődik, hinni merjük, nemcsak emlékezetünkbe, hanem lelkünkbe is. Gazda József a magyarság e századi eredetkeresésében, helyzetfelmérésében, sorsfeltárásában nem egy esetben a Csoma korabeli aszketizmussal az elérhetetlenség és a hihetetlenség határmezsgyéit keresve és megtalálva őrzi a magyar élet lángját. Manapság, szerencsénkre, a magyarságkeresés majdnem-majdnem versenyszerű. Szövetségek, fórumok, társaságok, klubok, hitközségek és közösségek keresik és lelik fel a maguk magyarságát. Közben vannak, akik civakodnak, veszekednek, egymás múltját és jelenét sározzák. Ki és hogyan képviselje a magyarságot? Ez is a történet része.
Gazda József új műve a magyar önösszeszedés könyve. Leltár. Öt kontinensről ezer szereplővel. Az általunk jelenleg ismeretes történelmi időket s a legfrissebb emigrációs áramlatokat is együvé fogva.
Sejtem, hogy ezer személy ezerkétszáz oldalas vallomásában lehetnek esetleges elírások, pontatlanságok is. "Elütések", amint ezt a szerző az első, a Megváltó karácsony című művével kapcsolatosan még 1990-ben megjegyezte. Ha van is ilyen, az korrigálható.
De hogy Gazda József ezért a munkájáért és az eddig megjelent több mint húsz magyar sorsformáló kötetéért, közéleti munkásságáért életmű-díjat vagy Magyar Örökség-díjat érdemel, az bizonyos.
*Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 2011
