Farcádi Botond
Aligha meglepő, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői által említett felmérés eredményei szerint súlyos gondok vannak az erdélyi magyarság jövőképével: a megkérdezettek fele úgy gondolja, gyermekeik már nem itthon keresik majd a boldogulást, nem Erdélyben alapozzák meg jövőjüket.
És ez további kérdéseket vet fel: életképes-e hosszú távon az a társadalom, amelynek tagjai reményvesztettek, nem bíznak abban, hogy kitartó munkával otthon is megteremthetik egzisztenciájukat, családot alapíthatnak, és gyermekeik sem kényszerülnek elhagyni az országot? Lehet-e, érdemes-e jövőt tervezni, ha a környezetünkben élők többsége közönyösen legyint egy-egy ötletre, kezdeményezésre, mert látott ő már rengeteg mindent, saját bőrén tapasztalt meg sok rendszer- vagy hatalomváltást, de újra és újra csalódnia kellett?
Mielőtt azonban beletörődnénk eme kétségkívül nyomasztó helyzetbe, érdemes lenne megvizsgálni, mi is vezetett ilyen fokú elkeseredettséghez. Mert bármennyire is hajlamos a borúlátásra az erdélyi magyar ember, önmagában ez nem magyarázat a jelenségre. Kétségkívül közrejátszik ebben a rendszerváltás utáni csalódássorozat, az egymást követő kormányok tehetetlensége, hozzá nem értése, az országot behálózó korrupció, a hagyományos értékek, a tudás, a munka leértékelődése, a keserű tapasztalat, hogy Romániában nem az egyéni képességek határozzák meg az érvényesülést, ennél többet érnek a megfelelő kapcsolatok, az ismeretség, a pénz. Csak tetézte a bajt a kontinens válságba sodródása, az európai építmény egésze egyszeriben igencsak törékenynek látszik, egyre szigorúbb gazdaságpolitikákat hirdetnek, egyre nagyobb mértékben eladósodnak az országok, egyre kiszolgáltatottabbá válnak a polgárok.
Fokozhatta ezt a negatív életérzést az egyre mélyebb szakadék a magyarság és vezetői között. Joggal érezhettük úgy, hogy cserbenhagytak bennünket, amikor közösségi érdekeink helyett a magukét helyezték előtérbe, amikor belesimultak a balkáni képbe, amikor átvették a Dâmboviţa-parti viselkedésmintákat, amikor gyengén, erőtlenül politizáltak, amikor túl olcsón adták szavazataikat a parlamentben, amikor döntéseikkel még mélyebb szegénységbe taszítottak, amikor kiváló alkupozícióban pénzzel, hatalommal járó tisztséget kértek valamely számukra fontos probléma megoldása helyett.
És ezt a szakadékot bizony nehéz lesz áthidalni ugyanazokkal a vezetőkkel. Mert sok mindent felejt a szavazópolgár, sok mindent elnéz választottainak – de a remény, a jövőbe vetett hit eljátszása nem tartozik ezek közé.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
