Részletesen vázolta azt az interregnumos állapotot, amikor az előrenyomuló szovjet és román hadsereg nyomában a helyi magyar közigazgatást azonnal kiszorítani igyekszik a bevonuló román adminisztráció, melynek terjeszkedését az orosz katonai parancsnokság aztán jól kigondolt politikai játszma alapján egy idő után visszaszorította.
Ennek a mintegy négy hónapig tartó időszaknak tanúja néhány Észak-Erdélyi helység postahivatalának azon törekvése, hogy a bizonytalan pénzügyi körülmények között helyi postabélyegek kiadásával tegye könnyebbé a postai szállítást. Így történt, hogy Székelyudvarhely, Maros­vásár­hely, Mára­marossziget és Nagyvárad postahivatalai a Magyar Postaigazgatás által fel nem használt vagy a már berendezkedett román posta által hozott bélyegeket felülnyomással helyi kiadásúnak minősítette. Naszód és Zilah postahivatala saját tervezésű bélyegeket adott ki, amelyhez második kiadásával később Nagyvárad is csatlakozott. A feltüntetett fizetési pénznem pengő vagy lej. Ezekkel a bélyegekkel ellátott levelek ma már keresett postatörténeti dokumentumok. Székely­udvarhely értékjelzéssel ellátott bélyegzőt is készített, fölöslegessé téve így a bélyeg használatát. Mellékelt képeink egy Marosvásárhelyi kiadással bérmentesített levelet – felülnyomás: Erdély-Transilvania, a bélyegzőn a város kétnyelvű felirata – (1. kép), egy naszódi (2. kép) és egy székelyudvarhelyi kiadású bélyeget – felülnyomás: Erdély–Transilvania, értékjelzés pengőben, Romania – ( 3. kép) mutatnak be.
Helyi érdekesség, hogy Bíró László, a sepsiszentgyörgyi szövőgyár textilminta-tervezője is készített két bélyegtervet a háromszéki postahivatalok szállítási gondjainak megoldására. Saj­nos – nem tudni, mi okból –, ezek kivitelezése és forgalmazása elmaradt. Bíró a névlegesen megadott 50 lejes értékre Gábor Áron arcképének az eresztevényi síremléken levő domborművét tervezte, míg a szintén fiktíven megadott 100 lejes, népi motívumokkal keretezett bélyegre a Székely Nemzeti Múzeumot rajzolta (4. és 5. kép).