Azóta folyik a pere, s a hol nyílt, hol zárt tárgyalásokon a sorozatgyilkos precízen kifejti, miért is ölt, s ha hagyják, elkezdi azt is, hogy "még kiktől szerette volna megtisztogatni" a korcs norvég társadalmat. Az ő esetében a halál angyala világmegváltó álarcát ölti.
Hogy annak a férfinek, aki kedden, kora délután a belgiumi Liege főterén lövöldözni kezdett, mi járt a fejében, nem tudjuk meg soha, mert miután tűzharcba keveredett a rendőrökkel, "véletlenül" felrobbant a kezében egy gránát. Kiderült róla azért, hogy tiltott fegyvertartásért – vonzódott a fegyverekhez, akárcsak a norvég gyilkos – és cannabistermesztésért már elítélték ötvennyolc hónapra, s pontosan tettének elkövetése napján kellett volna jelentkeznie a rendőrségen. Ehelyett Nordine Amrani fogta Kalasnyikovját, magához vett néhány gránátot (származási helyük ismeretlen), kiment a Saint Lambert térre, s egy ház tetejéről lövöldözni kezdett a hömpölygő tömegre. Ezen a téren tartják a karácsonyi vásárokat, a sátrak között sok volt az érdeklődő. Az eredmény: öt halott és hetvenöt sebesült. A körültekintő belga rendőrség közleménye szerint nem terroristaakcióról van szó. Fontos ez? Tény, hogy valaki megint ártatlan, gyanútlan emberekre lövöldözött. Hogy ideológiai alapon-e, nem tudni. Azt sem, hogy mi járhatott a lelkében – már ha volt neki egyáltalán lelke, s nem egy vérnősző baromról van szó, aki csak az alkalmat kereste, hogy végre gyilkolászhasson.
Épp a sokkoló helyszíni tudósításokat nézegettük, a különféle tévéadók egymást múlták felül, amikor jött a hír: Firenzében egy ismert olasz író a piacon kezdett lövöldözni. Megölt két árust, többeket megsebesített, s amikor úgy látta, hogy a helyszínre érkező rendőrség bekeríti, és semmi esélye, fejbe durrantotta magát. Az ő esetében legalább az indíték ismert, egy új náci párt tagjaként azokat gyilkolta, akik nem olyanok, mint ő és elvbarátai, akik mások.
Adott egy év végi nap, sokkal melegebb, mint általában december 13-án lenni szokott. A melegfrontot némelyek nehezen bírják, sokan berúgnak, kötekednek, még többen karamboloznak, egyesek, lám, lövöldözni kezdenek. Vagy ideológiai megfontolásokból, vagy egyszerűen, mert utálják embertársaikat. S nincs mit tenni ellenük, valami végzetesen, végletesen elromlott a világban. A gyilkosok, azt képzelvén, hogy ők a halál és a bosszú angyalai, közöttünk járnak, s a rendőrség mindig késve érkezik.
Mi pedig nem tehetünk mást, mint a televíziót elzárva imádkozunk az ártatlanul meggyilkoltak lelki üdvéért, miközben valahol, egy zsúfolt aluljáróban vagy utcán valaki már kibiztosítva fegyverét, becserkészi áldozatait.