A halál megdöbbentő és mindig szorítja a szíveket. Kosztolányi Dezső sorai jutnak eszembe: "...Okuljatok mindannyian e példán. / Ilyen az ember. Egyedüli példány / Nem élt belőle több és most sem él, / s mint fán se nő egyforma két levél, / a nagy időn se lesz hozzá hasonló...Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. / Hol volt, hol nem volt a világon egyszer."
Olyan ember távozott Bölön község, de rengeteg ifjú életéből is, aki meghatározó volt gyermekkorunk színességében. A városi és a bölöni gyerekek nyári vakációját gazdagította önzetlen, lelkes felkészítése, a kulturális programok megszervezése s fiatalos, lendületes személyisége által mindannyiunk közeli barátjává vált. Nevéhez kötődik a hosszú hagyományra visszatekintő Bölöni Nyári Ifjúsági Fesztiválok megteremtése, a községi múzeum létrehozása. Tollából költemények, színdarabok születtek, s nagyon értékes néprajzkutató tevékenységet is folyatott, amelynek eredményeként már-már szakirodalmat alkotott Bölöniek öröksége címmel. A hiedelemvilágból kiindulva filmforgatókönyvet írt, s amatőr kézi kamerák segítségével igyekezett tartalmas filmet létrehozni. Ennek emlékét őrzi A szépasszonyok bosszúja. Ő volt Bölön "kamerája": a község minden megmozdulásán jelen volt, részletes dokumentációt létrehozva. Felkereste a világháborús veteránokat, riportfilmeket készített velük, és mindezt azért, hogy a bölöniek öröksége gazdagabb, tartalmasabb legyen; több mint húsz éven át tartó könyvtárosi tevékenységéről még nem is szóltam. Műveltsége, optimizmusa mindig inspiráló volt, s örök energiaforrás az újító szándéka.
Mindazon fiatalok nevében, akiknek életébe színfoltot vitt Marika néni, mély megrendüléssel búcsúzom:
Both Csaba Attila