Válaszadóm, N., az egyetem fogorvosi szakának elsőéves hallgatója, aki érdeklődésemre elárulta, ha arról kérdezik a tanárokat, hogy miért nem lehet a gyakorlati részt magyarul tanulni, rögtön elterelik a témát. Ha pedig muszáj róla beszélni, akkor arra hivatkoznak, hogy már most is kevés a tanár, s nem tudnának szerezni elegendő magyar oktatót. Mindemellett ígérik, hogy "nemsokára" már teljesen magyarul is lehet tanulni, ők azonban már nem is reménykednek benne, hogy jövőre eme "terv" megvalósulna.
Elmondása szerint a magyar diákoknak kétszer annyit kell tanulniuk, hiszen legtöbb idejüket nem az anyag megtanulása, hanem annak megértése veszi el. Ami a román diákoknak egyértelmű, az számukra igen nehéz, ezt pedig néhány tanáruk sem fogadja el. Hiszen ki ne tudná köreikben, hogy a gyomor nyálkahártyáját egyrétegű hámszövet fedi, de nem hinném, hogy ezt bárki közülünk, aki nem szakember, le tudná fordítani. Ezt azonban tanáraik nem tolerálják, s ha kell, szívesen megalázzák őket, és kikacagják a román diákokkal együtt.
Jelenleg is tanítja őket egy magyar tanár, ő sem szólal meg magyarul, hiszen a gyakorlatok közösek a román tagozattal. A magyar diákok azonban nap mint nap küszködnek a rengeteg anyag megértésével, s nem tudnak a lényegre figyelni, inkább arra koncentrálnak, hogy megértsék az idegen szavakat, s hogy tudjanak válaszolni az órán elhangzó kérdésekre, mert ha ez sikerül, akkor nem kacagnak rajtuk.
Arra a kérdésre, hogy milyen lenne az ideális egyetem, egy "hivatalos" és egy gyakorlati szempontból fontos választ kaptam. A hivatalos vélemény szerint az egyetem akkor működne jól, ha megadatna a lehetőség, hogy mindenki saját anyanyelvén tanuljon, a diákok egyenrangú elbírálásban részesülnének, lényegre törőbb lenne az oktatás, s a tanárok néha a diákokra is rápillantanának, nem csak bemutatóikat bújnák. Annak ellenére, hogy rengeteg diák választja az orvosi egyetemet, a gyakorlatiasság, úgy tűnik, nem erősségük, a büfébe például alig fér be néhány ember, nem tudnak egy kis szekrényt sem biztosítani az egész nap ott lévő diákoknak, s közel hat éve építik az egyetem uszodáját.
N. elmondása szerint a tanulók értékrendje is megváltozott, például nem is az a szégyen, hogy nincs autód, hanem hogy húszévesen nem a legújabb, legdrágább kocsival rendelkezel. Kinevetik a buszozókat, hiszen egyetemre stílusosan, luxusautóval illik érkezni, minél több pénzt költeni, aztán a legújabb márkás ruhakollekció megvásárlása után esetleg becsúszhat a programba egy kis tanulás is.
Egy bizonyos: mindenkinek joga van a tanuláshoz. Elgondolkodtató, hogy van-e értelme magyarul tanulni, ha a gyakorlat románul folyik. Az érettségiből kiindulván, ahol két tétel románul volt, s egy magyarul, én azt mondanám, hogy csak összezavar.

Gazda Emese