Amikor a temesvári forradalmat – egy vasúti pályaudvaron felejtett bőröndnek vélve – Moldva egykori kulturális fővárosába lopnák, legelőbb az jutott eszembe: ezek a valós történelmet fosztogató fehéringesek megszokták, hogy környezetükben minden ellopható. Még az is, ami nem elmozdítható, mint a temesvári forradalom, majd az ebből az egész országra szétterjedő és Bukarestben kiteljesedő népfelkelés. (Az most nem témánk, hogy erre a későbbiekben miként telepedett rá az előző rendszer átmentését megszervező hatalom.)
A bőröndlopás motívuma onnan ugrott be, hogy a Kárpátok Géniuszának uralgása, sőt, a diktátor fénykorának idején széltében-hosszában terjedt az a Nagy Kon­dukátort minősítő mendemonda, miszerint az ifjú cipész­inas egy bőröndöt lopott, valami nagyobb értéket sejtve a kofferben, és miután rendőrkézre került, kiderült, hogy a csomagban röpcék vannak. Így került rettenthetetlen kommunista harcosként a doftanai börtönbe. A bőröndlopás, valószínű, nem esett meg. De jellemző, hogy a közgondolkodás milyen irányba viszi a történetet. A lopás, tolvajlás felé. Mert erre tanították, és megszokta, hogy – főleg a történelmet – könnyebb ellopni, egyszerűbb más históriai fészkébe beköltözni és oda tojásokat elhelyezni, mint új fészket rakni. Sajnos, a jászvásári urak ezeket a tisztességes román történészek és általában a normálisan gondolkodó, iskolázott közemberek által már avíttnak és szégyenletesnek tartott manővereket újraélesítik, újratöltik.
Próbálkozásuk természetesen szánalmas, szégyenletes, nevetséges és alantas. Őszintén sajnálom azokat a jászvásári férfiakat és azt a hölgyet, aki 1989. december 13-án a Se­curitate börtönébe került, mert egyik társuk besúgta őket az állambiztonságiaknak, hogy rosszban törik a fejüket. Azon már csak mosolyogni lehet, hogy december 14-én röpcéket osztogattak, amelyekkel egy főtéri demonstrációra hívták az embereket, de a Securitate ezt is megszagolta, az utcákat lezárta, és még a buszállomást is elköltöztette, hogy ne tudjon nagyobb tömeg összeverődni. A tüntetés így elmaradt.
Ennyi lett volna a iaşi-i forradalmi kezdet. A jeles beadványozók ezzel annyit elértek, hogy a méltóságára jogosan oly sokat adó patinás várost egyrészt kiröhögtessék, másrészt a temesvári forradalom ellopásának megkísérlésével a forradalmárokat, ezek leszármazottjait vérig sértsék, no meg a közvéleményt maguk ellen hangolják.
Ilyen alapon az 1848-as forradalom kitörését is áthelyezhetnék Párizsból, Bécsből, Pest-Budáról és Pozsonyból Jászvásárba, hisz, ha emlékezetem nem csal, Jászvásáron akkor felborítottak egy delizsánszot, azaz egy lovas kocsit.