Persze elképzelhető, hogy a dolgozat régóta ugrásra készen áll, a szaktárca kommunikációs munkatársai már napok óta a "vízre bocsátó" sajtótájékoztató szervezésén munkálkodtak, mégis nehezen tudjuk feledni: egy napra rá, hogy Băsescu ostorozta az RMDSZ bűnös mulasztását, reflektorfénybe lépett Ritli László, és "közprédává" tette az egészségügyi tárca törvénytervezetét. Főleg annak ismeretében, hogy a tervezetbe foglalt legfőbb módosításokat az államelnöki hivatal immár öt héttel ezelőtt átküldte a minisztériumba.
Szerdán Kelemen Hunor RMDSZ-elnök még látszólagos erőteljességgel utasította vissza a băsescui vádakat, mondván, hogy a tervezettel néhány alapvető, körültekintő elemzést igénylő probléma akadt. A tervezet elnöki változata – például! – privatizálná az egészségbiztosítási rendszert, az állami pénztár szerepét nyolc regionális magánbiztosító venné át. Ez a rendszer, tartotta még két napja Kelemen, az Egyesült Államokban vagy Svájcban is csak jelentős állami költségvetési támogatással tekinthető működőképesnek, nem beszélve arról, hogy a magánbiztosítók elsősorban a profitot célozzák, és nem az adófizetők érdekeit tartják szem előtt.
Ehhez képest a tervezet közvitára bocsátott tulipános változata szerint a kórházak alapítványi státusú egyesületekké vagy profitorientált cégekké alakulhatnának, a megyei egészségbiztosító pénztárak helyét magánbiztosítók vennék át majd. A kettő közötti különbség lezongorázásával szakemberek talán megpróbálkozhatnak, másnak nem nagyon ajánlatos.
A több biztosítós rendszer bevezetésével az egészségügy végképp kikerül abból a körből, amelyhez – a futballhoz és mezőgazdasághoz hasonlatosan – mindenki ért. Ez persze egyáltalán nem baj, a bökkenő csak annyi, egyelőre szándékát sem látni a törekvésnek, hogy megpróbálják megmagyarázni a költségtakarékos – nem alulfinanszírozott! – rendszer működésének szükségességét és lényegét. Részben a szakmának, egészében a nagyközönségnek. A közegellenállás ugyanis – átkos örökség – szinte kikezdetlen. Csak a példa kedvéért: a sürgősségeken sűrűn fordul elő, hogy előzőleg napokon át kínlódott a beteg, míg rászánta magát, hogy megvizsgáltassa és kezeltesse magát – akkor viszont sürgősen! A nagy átalakulás című hadművelet kezdetén a célokhoz rendelt eszközöket kell elsősorban pontosítani, majd biztosítani azok következetes működtetését. Amolyan gumifalként, amelyről lepattan a rendszer tényleges és halaszthatatlan megreformálását akadályozó valamennyi ismert és valószínűsíthető őrültség.