Azokra az ártatlan gyermekekre, akiket Betle­hemben megöltek, és azokra is, akik megfogantak az anyaméhben, de édesanyáik, édesapáik nem vállalják, hogy a világra szülessenek. Mert mit fognak neki enni adni, mibe fogják öltöztetni, miből, hogyan fogják felnevelni? Vagy mert egyszerűen nem tudatosult bennük, hogy a megfogant kisbaba ugyanolyan emberi érték, mint a két-három vagy nyolcvanéves. (Érdemes megnézni a Néma sikoly című filmet, mely Kovács Zita doktornőnél, a sepsiszentgyörgyi Pro Vita Ho­minis Társaság vezetőjénél megtalálható.)
Azokat a keresztény nagycsaládokat, akik merik vállalni a sok gyermekkel járó örömet és nehéz­séget, sokan megbélyegzik, kinevetik vagy lenézik. Esetleg értetlenül állnak a csodával szemben: mindez hogyan lehetséges? Bepillantva a sepsiszentgyörgyi Demeter, a csíkszeredai Dánél és a kolozsvári Bíró sokgyerekes családok életébe, azt láthatja mindenki: csak élő hittel, közös imával, szeretettel végzett munkamegosztással, helyes mederbe terelt párkapcsolattal, a gyermekeknek felelősséget adó neveléssel és nem utolsósorban helyes életfilozófiával (Isten, család, munkahely, közösségek stb.) lehet élni, sőt: sok-sok örömben élni. Mert arra teremtettek minket erre a földre, hogy békességben, szeretetben egymás segítségére legyünk. Hogy ne átkot, hanem áldást mondjon a szívünk és a szánk. Hogy cselekvő szeretettel, felelősen merjünk a jövőbe nézni. Egyénenként, családonként és közösségként egyaránt.
Épp ezért kell megfognia a nagyszülőnek kis unokája kezét, a férjnek a feleségét, egyik testvérnek a másikét, hogy egymásra figyelve, az élet adta nehézségeket (betegség, munkanélküliség, pénztelenség stb.) közösen legyőzve, bizalommal és derűsen nézhessünk az új esztendő elébe.