A Szépmező tagosítása alkalmával a szakértői vélemény szomorú következtetéseket vont le a megújuló gazdálkodás eredményeiről. A tagosítással intenzívebb, okszerűbb gazdálkodásra számítottak a szakemberek, kevesebb költséggel és több jövedelemmel.
A földek javításával és a régi hármas vetésforgó helyébe az ésszerű termésszerkezet kialakításával jelentős növekedést vártak. Ehelyett 8–10 évi tagosítás után néhány, jobb kézben lévő birtok kivételével a mezőgazdaság állapota siralmas. A legtöbb esetben a tagosítás után is megmaradt a régi, földet zsaroló rablógazdálkodás, a hármas nyomáshoz való ragaszkodás mellett a birtok egyharmad része ugarként hevert. A sikertelenség okát abban látták némelyek, hogy a tagosításhoz a falvak lakosságát nem készítették fel kellő mértékben, tájékozatlanul, szakértelem nélkül fogtak a tagosított birtokok megmunkálásához. A nagybirtok számára jelentett előnyt a tagosítás, az arányosítás pedig a szarvasmarha-tenyésztést számolta fel, mert megszüntette a közlegelőket. Az arányosítás a közös erdőbirtokot is felszámolta, mert mindenki elkülönítette a saját arányrészét. A tagosítás és arányosítás nemcsak nehezen kivitelezhető műszaki-mérnöki műveletnek bizonyult, de indulatokat, ellenkezést vagy akár tettlegességig fajuló ellenállást váltott ki a falvak népe részéről, mert az emberek többsége úgy gondolta, hogy becsapják, birtokában károsítják meg.
1883-ban Kisborosnyón tört ki zendülés az arányosítás ellen. Az emberek ráébredtek arra, hogy a közlegelők és -erdők addigi korlátlan használata helyett a szántóhatár arányában mérik a nekik járó közbirtokot. Amikor 1883. május 27-én a kiküldött törvényszéki bíró az arányosítandó területre érkezett, mintegy kétszáz emberrel találta szembe magát. A tömeg fenyegető kiabálások közepette visszavonulásra kényszerítették a hatóság emberét. Kisborosnyón, látva az ellenállást, a bíró június 9-ére csendőrséget rendelt a helyszínre, és dacára annak, hogy a tömeg újból gyűlni kezdett a községháza előtt, megkezdték a mérnöki munkát. A nép a helyszínre vonult, megakadályozta a munkálatokat. A bíró a közhatóság elleni erőszakot észrevételezte, az ellenszegülők tudomására hozta, hogy tettükért felelni fognak, és addig nem távozik onnan, amíg az eljárást akár karhatalommal is be nem fejezi.
Barátoson a birtokarányosítást 1886-ban hajtották végre. Birtokrendezésben részesült minden közbirtokos, ide tartozott minden barátosi illetőségű személy, aki a község területén saját birtokkal rendelkezett. Elhatározták, hogy a közhasználatú területek bizonyos hányadát továbbra is osztatlanul hagyják, és az ebből származó jövedelmet közterhek fizetésére fordítják.
Máshol is történtek kisebb incidensek, de általában az eljárás elkezdődött. 1894-ben például Teleken a lakosság közreműködésével választották meg a kivitelező mérnököt. Ugyanez történt Pákéban is. Nagybaconban a méltányosság jegyében próbáltak eljárni, Komollón pedig páratlan egyetértéssel és nagyvonalúsággal állapították meg az osztalékot.
Kovásznán 1902-ben az arányosítás részletkérdéseit is nyilvánosságra hozták. A belső telket értékelték leginkább, ezenkívül a tagosítás alatt álló ingatlanokat, szántókat és kaszálókat vették figyelembe, a magánerdők után külön erdőrészt senkinek sem juttattak. Az arányosítás alatt álló közerdők negyedrészét a kovásznai birtokosság a községnek ajándékozta, többek között a Horgász- és a Hankó-forrást, de a Miske nevű erdőrészt is, amelyet azzal a kikötéssel engedtek át, hogy a 30 centis vagy annál vastagabb, mintegy 4000 fenyőfát vízrendezési költségek törlesztésére fordítsák, a Miske erdőrészt az addigi gyakorlat szerint a tűzkárosultak épületeinek helyreállítására is használták, és ezt a szokást az elkövetkező időkre is meg kívánták tartani.
1902-ben, Bereck község arányosításának végrehajtásakor tettlegességbe torkolló erőszakos cselekedetek történtek. Április 4-én Bereck bírája az arányosítás megbeszélésére gyűlést hívott össze. Hankó József és Bara Antal biztost a községháza épületében a megvadult tömeg bántalmazta. A randalírozás éjszaka folytatódott, békés embereket zaklattak, megfélemlítették őket. A helyzetre való tekintettel Mikó Sándor nyilatkozatot írt alá, hogy visszalépnek az arányosítástól.
A feudális termelési viszonyok maradványainak felszámolását célozták a gazdálkodás megújítására vonatkozó rendelkezések. A régi, ugarhagyásos, háromnyomásos földművelés helyett a vetésforgón alapuló belterjes gazdálkodás feltételeit kellett volna megteremteni. A földbirtoklás szerkezetének ésszerűsítésén kívül a termelőeszközök megújítását, gépesítését hirdették. Az újító folyamat egyik fontos állomása volt a mintagazdaságok megszervezése, amellyel mintegy példát kívántak mutatni a földműves-társadalomnak a korszerű technológiával és jó vetőmagokkal felszerelt gazdálkodás előnyeiről. Az újszerűség kibontakoztatásához azonban nem kevés pénzre volt szükség, mert a gépektől a kiváló vetőmagig vagy a műtrágya alkalmazásáig minden anyagi erőforrásokat igényelt.
(folytatjuk)
