Atyánkfiának feltörték kocsiját, s elvitték belőle a műholdas navigálórendszer vevőkészülékét (GPS). Megírta panaszát, s vitte a rendőrségre. Amikor délután háromkor megérkezett, azzal fogadták, hogy az illető, aki az ilyesfajta ügyekkel foglalkozik, nincs bent, jöjjön vissza másnap délelőtt.
Jó-jó, de azért a panaszlevelet itt hagyná, iktassák – így a károsult. Nem lehet, nem adhatnak iktatószámot, jöjjön vissza másnap. Visszatért. Tíz órakor jelentkezett a kapunál. A szolgálatos telefonált az illetékesnek. Amaz visszaszólt: várjon tíz percet. Fél óra után emberünk rákérdezett: mi az ábra? Ismét telefon, a válasz: mindjárt. Eltelt egy óra. Kiderült, az illetékes terepen van.
Egy óra alatt panaszosunknak volt alkalma megfigyelni, hogyan bánnak az emberekkel a rendőrségen. Az egykori csendőrlaktanya székhelyén most három intézmény működik: a megyei csendőrség, a megyei rendőrség és a sepsiszentgyörgyi rendőrség. A kapusszobában mindenik képviselője szolgálatot teljesít, ám az alatt az óra alatt, míg emberünk ott ácsorgott, kizárólag a városi rendőrséget keresték. Az érkezőket kisebb-nagyobb várakozás után beengedték. Ám addig ott kellett álldogálniuk a 6–7 négyzetméteres előtérben, előfordult, hogy tízen is egyszerre. Nincs egy pad, egy szék, ahova le lehetne ülni. A kabátot jól el lehet bírni. Nincs épp annyira hideg, mint kint, de a várakozás alatt fokozottan érezhető. S ott a kávéautomata. Jönnek a rendőrök, kávéznak, egyesek cigarettáznak. Egyik cigarettás elment. Jött a következő. Aztán a harmadik. Panaszosunk nem szólt, mert az illetlenségre való figyelmeztetés is illetlenségnek számít. De már forrongott az idegességtől, gondolta, a következőre rászól. Nem került rá sor, mert a kapusszobából a megyei rendőrség szolgálatosa értesítette, hogy az illetékes valójában nincs bent.
Néhány kérdés felmerül az eset kapcsán. Egy intézmény névjegye a portája. Főleg, ha csak odáig engedik a látogatót. E téren a rendőrség leszerepelt. Ha valakinek ennyi az ügyfele, miért nem alakítanak ki várótermet? Még lehetőség is lenne rá, hisz az előszobából nyílik az erkölcsi bizonyítványokat kiállító iroda, mely indokolatlanul nagy teret foglal.
Aztán érthetetlen: hogy nem veszik el a panaszlevelet, s nem iktatják!? Bármilyen beadványt a nap bármely szakában iktatni kellene. Elfogadhatatlan az a viselkedés, amelyet – tisztelet a kivételnek – némely, általunk fenntartott, a közrendre, fegyelemre, biztonságra vigyázni hivatott közhivatalnokok megengednek maguknak: a végtelenségig várakoztatják a polgárt, aztán se szó, se beszéd, magasról tesznek rá!
Nem áll szándékunkban egy intézményre sárt dobálni, de nem ártana néha söprögetni házuk táján!
