A kézdivásárhelyi Nagy Lajos egymás után kétszer lett Az év fotóművésze Romániában. Az elismerést a tavaly begyűjtött ötven díjnak, hatszáz bejutásnak köszönheti. Első fényképezőgépét 1956-ban kapta, azóta nemcsak a technika fejlődött hatalmasat, de időközben eldőlt az is, a fotográfia művészeti rangra emeltetett. S bár a fotóművészet alapeszköze bárkinek rendelkezésére áll, mégsem mindenkiből válik fotóművész. Nagy Lajost – kit az a megtiszteltetés is ért, hogy január 11-én, a romániai fotóművészet napján őt kérték fel egyéni kiállításra – arról faggattuk, mi a különbség a szép fotó és a jó fotó között.
– Egyik indiai fotós küldött nekem egy régi szanszkrit mondást: szattyam sivám sundurum. Ez azt jelenti, hogy minden, amit csinálsz az életben, igaz, jóhiszemű és szép kell legyen. Nagyon jellemző ez a fotóra, az elemek, amelyekből összeáll a kép, mind igazak, mert a valóságból vétettek, jóhiszeműen kell csinálnia az embernek, és szépnek kell lennie. A szépségben az is benne van, hogy a kép vizuális élmény legyen, megkomponált, az arányokat betartó. Tehát végül is a jó fotó és szép fotó egy. Vagyis akkor szép és akkor jó az a fotó, ha egységes, harmonikus, és megcsillantja a szépséget.
– A szépség, a jóság – minőség – szubjektív fogalmak. Egy családi fotó lehet nekem szép, de egy fotóversenyen nem állná meg a helyét.
– Az nem azt jelenti, hogy nem szép. Akkor szép az a kép, ha tartalmat rejt. Például mi a szép Robert Capa A milicista halála című felvételén? Annak a képnek van érzelmi hatása, az is egy "szép" kép, mindamellett, hogy megdöbbentő. A komponálás már akkor kezdődik, mikor belenézel a keresőbe. Legyen benne a részletben az általános, például egy tájban is, amikor egy szép tájat bemutat az ember, az azért szép, mert abban benne rejlik minden, amit átélt az, aki azt a tájat fotózta. Én is azt próbálom, hogy a jellegzetességet, a hangulatot, amit érzek egy tájfotózásnál, visszaadjam. Itt, a kiállításon (a Camera Club Siculorum évértékelő tárlata a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárban, sz. m.) látható Reggeli hangulat című fotómmal is erre törekedtem (a felvételen).
– Egy festőnek, írónak könnyű a dolga, ha nem tetszik alkotása, átfesti, újraírja, ezt egy fotós nem tudja megtenni.
– De igen, digitálisan én is megtehetem. Megtörténik, két képből csinálok egyet. Minden képnek kell legyen előtere, háttere, s a kettőnek összhangja. Nem biztos, hogy az ember mindig elkaphatja a hátteret a főgondolatot sugalló előtér kiemelésével. Van, amikor a hátteret megváltoztatom, elmosódottá teszem, ez a kiemelés metódusa. Több lehetőség van elérni, hogy a néző tekintetét oda irányítsam, amit láttatni akarok. Visszatérve A milicista halálára, semmi nincs a háttérben, még felhő sem.
– Pedig Capa idejében digitális feldolgozás nem volt.
– Éppen abban rejlik nagysága, hogy elkapta azt a pillanatot. Én is ezt keresem, hogy eltaláljam a megfelelő pillanatot. Jó, abba belejöhet a torzítás, egy mozgás érzékeltetése. Keresni kell a harmóniát az előtér és a háttér között, hogy a nézőnek vizuális élménye legyen. És lehetőleg tovább is gondolja azt, amit lát.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
