Aki szemügyre veszi, milyen átéléssel készítették a gimnazista és középiskolás diákok a pasztellmásolatokat, nem csak arra lesz figyelmes, hogy az emberközpontú munkák "fogták" meg leginkább őket, hanem azt is érzékeli, egy-két óra múzeumpedagógiai foglalkozás miként kerül a diákok figyelmének központjába. Látva néznek, érzékelnek, szívják magukba a szépet, az értékeset. Márton Árpád októberi egyéni kiállítása nyitva tartása időszakában nem csak a Református Kollégium diákjai látogattak a képtárba, nem csak ők ültek, hasaltak le egy-egy alkotás elé, hogy valami sajátosat alkossanak. Kellett egy rajztanár, ebben az esetben Németh Katalin, aki látva a gyermekek rajzait, pasztelljeit, bízott abban, értelme van megmutatni a munkákat a nagyközönségnek. Ötlete bevált, nem csak a művész volt messzemenően elégedett, aki a megnyitón azt is elmondta, a gyermekek által újrafogalmazott munkák arra késztetik, folytassa az elkezdett sorozatokat, annyi ötletet, elmélyedést vél felfedezni ezekben a reprodukciókban, amire soha nem gondolt. Harminchétéves pedagógusi pályafutása alatt nem találkozott ilyenszerű képtári "fogással", ez a képtár vezetőségét és különösen Vinczefi Orsolyát dicséri, aki a pedagógiai tevékenységeket kitalálja és irányítja, képzőművészként is meglepi a tárlat, csak így tovább – hangsúlyozta Márton Árpád.
Melkuhn Róbert és barátai rögtönzött farsangi táncházzal lepték meg a gyermekművészeket, akik maguk sem gondolták, hogy valami fontosnak az elindítói. Márpedig a két hétig nyitva tartó diáktárlat születése tekintetében mindenképpen úttörő.