A középtáv – mert arról van szó – az az atlétikai szám, melyben csak az lehet világklasszis, aki magában hordozza mind a négy adottságot. Teljes siker – világcsúcs + győzelem a nagy világversenyeken (olimpiai, világ- és Európa-bajnokság) – csak a fenti négy adu össze­tevőjével érhető el. A teljes siker csak a legnagyobbaknak sikerült (és sikerül ezután is), mint Sheppardnak, Meredithnek, Paavo Nurmi­nak, Herb Elliottnak, Se­bas­tian Coe-nak, Peter Snell­nek, Doubellnek, Wottle-nak, Juantorenának... a leányoknál Radkénak, Falck­nak, Kazankinának, Oliza­renkónak... Mások, mint Lowe, Woodruff, Whitfield, Courtney, Ovett, Cruz, Ereng, Tanui, Walker, P. Rono, Cacho, Doina Melinte, Wodars, Dorio, Boulmerka... nem szaladtak világcsúcsot, de olimpiai bajnokságot nyertek, míg megint mások, mint Boysen, Hagg, Kiviat, Moens, Rózsavölgyi, Iharos, Ibbotson, Jungwirt... szinte havonta írták át a világcsúcsokat, de sohasem sikerült az olimpiai dobogó legmagasabb fokára áll­niuk.
1912. július 10-én 12 órakor a stockholmi Kungsgatan utcáján hatalmas csődület támadt. Egy csoport férfi között négykézláb mászott egy fiatalember, s minden négy-öt méter után bőgött egyet, mint a tehén. Mi történhetett?... Július 9-én a 800 m olimpiai döntőjét vívták a kor legjobbjai. Előzőleg mindenki az amerikai Sheppard győzelmére esküdött, tippelt, egyvalakit kivéve, Bill Kutskyt, aki kissé elhamarkodottan jelentette ki: "Ha nem Sheppard nyer, akkor holnapután délben négykézláb végigmegyek a Kungsgatanon, s közben el-elbőgöm magam, mint a tehén..." Nos, a 800 méteres táv második körének utolsó célegyenesében Meredith világcsúccsal legyőzte az akkor 31 esztendős Sheppardot. Július 10-én pedig Bill Kutsky négykézláb elindult, hogy meghódítsa a Kungsgatanon korzózók hatalmas tömegét... És ez nem sikerült neki.
Lovelock, az új-zélandiak nagyon tehetséges középtávfutója vereséggel mutatkozott be az olimpiai játékokon (1932). Hazatérve szülőföldjére, előbb levonta a tanulságokat – a legfontosabbat: túlságosan sokat versenyzett az olimpia előtt, s ennek még egyszer nem szabad megismétlődnie –, majd egy különleges tervet dolgozott ki magának, és munkához látott. Előbb megvásárolt minden hozzáférhető atlétikai szaklapot, felleltározta leendő ellenfeleit, s tüzetesen tanulmányozni kezdte azok stílusát, taktikáját, versenyrendjét, szokásait, gyengéit, s amikor elkészült ezzel, sorra megküzdött velük különböző versenyeken. Az ellenfelek teljes ismeretében utazott az 1936-os berlini olimpiára a nem titkolt vággyal, hogy megnyeri az 1500 méteres síkfutást. A döntő mező­nyében ott volt a Los Angeles-i győztes, az olasz Beccali, az angol Cornes, a kanadai Edwars, a három amerikai legény – Cun­ningham, San Romani, Venzke –, a két német, Schaumburg és Böcher, a svéd Ny, a francia Goix, a magyar Szabó és természetesen a nagy győzelemre készülő Lovelock... Az első 200 métert 29,2 mp alatt tette meg a tizenkét tagú mezőny első fele, a következő 200 méterre felpörgették az iramot, s az első kör végén ez volt a sorrend: Cornes, Böcher, Beccali... az idő pedig 61,4 mp. Ekkor robbantott az amerikai Cunningham, de miután átvette Cornestől a vezetést, megnyugodott, s közben Lovelock felzárkózott a harmadik helyre magával hozva Nyt és Szabót... Két kör után így festett a sorrend: Cunningham (ideje: 2:05 p), Ny, Lovelock, Beccali, Böcher, Cornes, Edwards, Szabó... Ebből az élbolyból bárki beszaladhatott győztesnek... Az utolsó kört jelző csengetéskor Lovelock az élre ugrott, s egy hosszú, erőt őrlő vágtába kezdett. Apró, de rendkívül (erre a távra) gyors lépteivel szétzilálta a mezőnyt, szétszorta az üldözők csoportját. Cunningham kétségbeesetten iramodott az új-zélandi után, csatlakozott hozzá a félelmetes sprintelő hírében álló Beccali... És jött. Egyre közelebb jött hozzájuk San Romani, majd Edwards. Úgy tűnt, közös erővel befogják az új-zélandit, de az még egyszer "a gázpedálra lépett", és berobogott a célba. Ideje egy másodperccel jobb Bonthorn világcsúcsánál. Lovelock győzelme az ész, a tudományos, következetes felkészülés és az erős akarat diadala volt.
Az ötvenes években a középtáv koronázatlan királyának mindenki a belga Moenst tekintette. Nem ok nélkül. Moens pályafutása során 453 nyolcszázason állt rajthoz, s ebből 366-ot megnyert, húsz alkalommal szaladt 1:48 percen belül. E fantasztikus sorozat ellenére soha nem nyert olimpiát. Az 1956-os olimpia előtt edzés közben nekirohant egy oszlopnak, és összetörte a térdét. Melbourne olimpiai bajnoka Tom Courtney lett, aki kereken két másodperccel szaladt gyengébb időt, mint Moens világcsúcsa. Négy évvel később Moens újra megpróbálta. Az utolsó kör utolsó negyedében még ő állt az élen. Egyszer, kétszer... négyszer is hátranézett, és nem látott senkit, pedig a túlsó oldalon, az úgymond kertek alatt félelmetes gyorsasággal tört előre egy árnyék, s csapott be a célba a fekete mezes új-zélandi Peter Snell. Snell négy évvel később ismételt...
A hősök, a győztesek sora hosszúra, nagyon hosszúra kinyúlik. De most nézzük, mi történt a nők viadalán. Az sem érdektelen.
A nők 1928-ban mutatkoztak be, de két stadionkör megtétele után olyan elcsigázottam érkeztek a célba, hogy a női 800 méteres síkfutást egy időre kivették a játékok műsorából. Csak Rómában, az örök városban láthattuk újra viszont az örökké szép lányokat, a hosszabbik távot, az 1500 métert pedig Münchenben tűzték először a játékok műsorára.
A leányok viadalán a szovjetek fölénye jellemezte az indulást, ők uralták a közép­távok mezőnyét, küzdelmét. Sevcova, Ka­zankina, Olizarenko, Bragina, majd a későbbi Masztyerkova méltó képviselője volt a sportvilág egyik tagadhatatlan nagyhatalmának, a szovjet sportnak. S mert semmi sem örök, ez a roppant erős sportélet is hátországaival együtt széthullott. A felforgácsolódott erő már nem tudott ellenállni az egyre erőteljesebben feltörő új hullámoknak. Ekkor szalad fel az olimpiai dobogó legmagasabb fokára a román Melinte, Ivan, a holland Langen, a német Falck, Wodars, az algériai Boulmerka, az angol Holmes, na meg Afrika csillagai: Mutola, Méra-Benida, Langat... A sok remek atlétanő közül kiemelkedett három olimpiai győzelmével, világcsúcsaival Olga Kazankina. Na de volt a boszorkányos köröknek egy erdélyi magyar hőse is – a kolozsvári Silay Ilona. Mexikóban ezüstérmet szerzett. Az akkori Magyei Tükörnek küldött leveléből idézek: "...Mi hárman, Manning, én és Gommers elindultunk a dobogó felé... Egyszer csak azt éreztem, valami úgy szorítja a torkomat. Talán az első hely elvesztése fáj? ...Inkább a meghatódottság folytogat. Gondolatom az otthont járja, a családom vendége... Elhal­kulnak a himnusz akkordjai. Mi gratulálunk egymásnak. Hirtelen meghökkenek a csodálkozástól. Vajon jól hallok? Manning, az amerikai néger lány édes anyanyelvemen, magyarul kíván további sikereket. Hát ezért külön meg kell csókolnom..." (Ezt már csak zárójelben: Manning edzője magyar volt, és az atlétanő rendkívül tisztelte mesterét.)

A boszorkányos körök olimpiai bajnokai:

Férfiak Nők
Év 800 m 1500 m 800 m 1500 m
1896 Edvin Flack (Au) 2:11,0 Edwin Flack 4:33,2 – –
1900 Alfred Tysoe (NBR) 2:01,2 Charles Bennett (NBR) 4:06,2 – –
1904 James Lightbody (EÁ) 1:56,0 James Lightbody 4:05,4 – –
1908 Melvin Sheppard (EÁ) 1:52,8 Melvin Sheppard 4:03,4 – –
1912 James Meredith (EÁ) 1:51,9 Arnold Jackson (NBR) 3:56,8 – –
1920 Albert Hill (NBR) 1:53,4 Albert Hill 4:01,8 – –
1924 Douglas Lowe (NBR) 1:52,4 Paavo Nurmi (Fin) 3:53,6 – –
1928 Douglas Lowe 1:51,8 Harri Larva (Fin) 3:53,2 Lina Radke (Né) –
1932 Thomas Hampson (NBR) 1:49,7 Luigi Beccali (Ol) 3:51,2 – –
1936 John Woodruff (EÁ) 1:52,9 John Lovelock (ÚZ) 3:47,8 – –
1948 Malvin Whitfield (EÁ) 1:49,2 Henry Eriksson (Své) 3:49,8 – –
1952 Malvin Whitfield 1:49,2 Josef Barthel (Lux) 3:45,1 – –
1956 Thomas Courtney (Au) 1:47,7 Ron Delany (Ír) 3:41,2 – –
1960 Peter Snell (ÚZ) 1:46,3 Herbert Elliott (Au) 3:35,6 Ljudmila Sevcova (Szu) 2:04,3 –
1964 Peter Snell 1:45,1 Peter Snell 3:38,1 Ann Packer (NBR) 2:01,1 –
1968 Relph Doubell (Au) 1:44,3 Kipchoge Keino (Ken) 3:34,9 Madeline Manning (EÁ) 2:00,9 –
1972 David Wottle (EÁ) 1:45,9 Pekka Vasala (Fin) 3:36,3 Hildegard Falck (NSZK) 1:58,6 Ljudmila Bragina (Szu) 4:01,4
1976 Alberto Juantorena (Ku) 1:43,50 John Walker (ÚZ) 3:39,17 Tatjana Kazankina (Szu) 1:54,94 Tatjana Kazankina 4:05,48
1980 Steven Ovett (NBR) 1:45,40 Sebastian Coe (NBR) 3:38,40 Nagyezsda Olizarenko (Szu) 1:53,43 Tatjana Kazankina 3:56,6
1984 Joaquim Cruz (Braz) 1:43,00 Sebastian Coe 3:32,53 Doina Melinte (Ro) 1:57,60 Gabriela Dorio (Ol) 4:03,25
1988 Paul Ereng (Ken) 1:43,45 Peter Rono (Ken) 3:35,96 Wodars Sigrun (NDK) 1:56,10 Paula Ivan (Ro) 3:53,96
1992 William Tanui (Ken) 1:43,66 Fermin Cacho (Spa) 3:40,12 Ellen Van Langen (Hol) 1:55,54 Hassiba Bulmerka (Alg) 3:55,30
1996 Vebjörn Rodal (No) 1:42,58 Nuredin Morceli (Alg) 3:35,78 Sz. Masztyerkova (Or) 1:57,73 Szvetlana Masztyerkova 4.00,83
2000 Niels Schumann (Né) 1:45,08 Noah Ngeny (Ken) 3:32,07 Maria Mutola (Moz) 1:56,15 Nuria Méra-Benida (Alg) 4:05,10
2004 J. Borzakovszkij (Or) 1:44,45 Hisan El Gerruzs (Mar) 3:34,18 Kelly Holmes (NBR) 1:56,38 Kelly Holmes 3:57,90
2008 Wilfred Bungei (Ken) 1:44,65 Rasid Ramzi (Bhr) 3:32,94 Pamela Jelimo (Ken) 1:54,87 Nancy Langat (Ken) 4:00,23
2012 ................................................ .............................................. ........................................................