Az Erzsébet parkban, az egykori országzászlónál szombaton délután pontosan öt órakor, a budapesti Békemenet elindulásával egy időben kezdődött a nagygyűlésnek is nevezett megmozdulás, a magyar és angol nyelvű táblák többsége a jelenlevők szándékát egyértelműsítette, jelezte: szolidaritást vállalnak Magyarországgal, tiltakoznak a magyar nemzet meghurcoltatása ellen. Hasonló tiltakozó akciót tartottak Háromszék más városaiban, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton is.
A sepsiszentgyörgyi nagygyűlést az MPP hívta össze, és elsősorban a párt és a Székely Nemzeti Tanács kép­vi­selői szóltak az egybegyűltekhez. Mint kiderült, az új magyar párt, az EMNP megyei és sepsiszentgyörgyi vezetői a budapesti tüntetésre utaztak, az RMDSZ irányítói pedig nem méltatták figyelemre ellenzékük ren­dez­vényét.
A sepsiszentgyörgyi tüntetés Kovács István unitárius lelkész imájával kez­dődött. Nem fegyverrel, Isten nevével szállunk síkra nemzetünkért, né­pünkért, édes anyanyelvünkért – mondotta. Az ima végén azokért szólt, akik "nem­csak a hatalom birtokosaiként, de népünk szolgáiként állnak most nem­zetünk élén, akik hiszik, hogy úgy járhatják a magyar utat, hogy az min­den népeknek hasznára legyen, és nem eloroznak másoktól. Légy velük" – zárta a fohászt Kovács István.
Ezután elénekelték a magyar himnuszt, majd az EU és a balliberális erők által oly sokat támadott új magyar alkotmány preambulumának felolvasásával folytatódott a rendezvény, azután Veress László színművész mondta el igen hatásosan Wass Albert Emlékezés egy régi márciusra című versét. A rendezvény szónokai, Fazakas Tibor, az MPP országos alelnöke, Gazda Zoltán, az SZNT sepsiszéki elnöke és Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke egyaránt a nemzeti szolidaritást, az összetartás erejét emelték ki. El a kezeket Magyarországról! – ez volt Fa­zakas beszédének visszatérő motívuma, arra igyekezett magyarázattal szolgálni, miért fordult a világ a ma­gyar kormány ellen, milyen nem­zetközi, pénzügyi érdekek megsértésével vívták ki Orbán Viktorék "a világuralomra törő pénzügyi körök" haragját. Gazda Zoltán történelmi visszatekintésében a nagyhatalmak gyarmatosító politikáját idézte, s e sorba illesztette mindazt, ami jelenleg zajlik. Magyarország kormánya, "amely már a miénk is", "szabadságharcot vív" a vi­lágfog­laló nemzetközi hatalmakkal szemben, azok az államok pró­bálják most térdre kényszeríteni, amelyek több mint kilencven évvel ezelőtt szétszabdalták, más or­szágok határai közé kényszerítették nemzetrészeit. Kulcsár-Terza József felidézte: "a jelenlegi ma­gyar kormány adta vissza azt, amit mások jogtalanul elvettek, állampolgárságunkat, szavazati jogunkat". "Csak közösen tudjuk elérni azt a célt, amit kitűztünk, az autonómiát. Aki nem tud országért küzdeni, az nem érdemel országot" – zárta rövid beszédét. A sepsi­szentgyörgyi rendezvény végén Incze Zsolt református lelkész osztotta meg gondolatait az egybe­gyűltekkel. "Ne próbáljunk szét­szakadni, jobb- meg baloldaliak, mert mindenki magyar. Magyar­ságunkért tegyük meg azt, hogy nem szakítjuk szét ezt a kis népet. Kevesen vagyunk. Belénk rúgnak, eltipornak. Legyünk egy nemzet, legyünk egy nép Székelyföldön és akár Magyarországon is" – sorjázta mindazt, amiért aztán felcsendültek a legszentebb imádság, a miatyánk szavai. A sepsiszentgyörgyi szolidarizáló nagygyűlés a székely himnusz eléneklésével zárult.