Farcádi Botond
Hogy Victor Ponta már-már fasisztának minősíti Tőkés Lászlót és az alakuló Erdélyi Magyar Néppártot, zagyva nyilatkozatában pedig egy kalap alá sorolja Orbán Viktort és a Jobbikot – ezen csodálkozni nem lehet.
Mehetnek, jöhetnek az elnökök, a Szociáldemokrata Párt egyszerűen képtelen szakítani a kommunizmus idején rögzült beidegződéseivel, zsigeri nacionalizmusával. Persze, hasonló hangot üt meg a többi román párt is, különösen választások előtt kedvelik a nemzetféltő, magyar veszéllyel riogató szólamokat.
Ami viszont rendkívül érdekes a szocdem pártvezér nyilatkozatában, az éppen ama meglehetősen körmönfont okfejtése, mellyel azt igyekszik alátámasztani – miközben azért továbbra is hangoztatja, mennyire elnyomják Kovászna és Hargita megyében a románságot –, hogy mentes ő mindenféle idegengyűlölő eszméktől és ideáktól. Ezt többek között azzal támasztja alá, hogy mégiscsak egészségesebb, ha egy olyan jelentős kisebbség, mint a magyar, rendelkezik parlamenti képviselettel, különben még feszültség alakulhatna ki helyi szinten. S ha már így, akkor inkább azok legyenek ott a T. Ház padjaiban, akiket ismer, semmint mindenféle szélsőségesek, az ellenzéki pártszövetség ezért csakis az RMDSZ-szel áll szóba – érvelt a politikus. Igaz ugyan, hogy legszívesebben az ellenzék padsoraiban látná Kelemen Hunorékat, nem kívánnak velük kormányozni, de leszögezte: ezt a döntést kizárólag politikai megfontolásokból hozták, ők ugyanis pártként tekintenek az RMDSZ-re.
Ha mindezt összevetjük a Tőkésről szóló kijelentéseivel, az a benyomásunk támad, hogy Ponta szinte bókolt az RMDSZ-nek: fontosnak tartják parlamenti jelenlétüket, tárgyalópartnerként tekintenek a szövetségre. S ha most még afféle sértett udvarlóként morognak is, amiért mással lépett jegyre a magyar szervezet, tudják, választások után, ha a szükség úgy kívánja, számíthatnak rájuk a többség kialakításában – könnyű táncba vinni a magyar szervezetet. És látják, tapasztalják ők is: fölöttébb kényelmes partner, amolyan igazi csendestárs az RMDSZ: túlságosan nem hangoskodik, nem követelődzik, nem fenyeget, megelégszik néhány tisztséggel, néhány látszat-intézkedéssel, és nem hagyja el aktuális partnerét.
De vajon büszke lehet-e az ilyen és hasonló mézesmázos szavakra az RMDSZ? Nem inkább azért kellene pironkodnia, hogy több dicsérő szót kap mostanság román pártoktól, és jobban szót ért azokkal, mint a magyarokkal, a magyar közösség tagjaival? Hiszen tudjuk: madarat tolláról...