Szent Bálint napját főként az angolszász országokban ünneplik (Valentine’s Day), ezért sokan emlegetik Valentin-napként is. Mifelénk főként az utóbbi évtizedben vált szokássá megülése. Ilyenkor a szerelmesek megajándékozzák egymást.
A szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkor Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját: mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőr vak leányának visszaadta a látását. Február 14-i kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: "A Te Bálintod." Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépniük. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek. A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre.
A napot átszövi sok hagyomány. A Bálint-nap körüli napokban az ókori Rómában két vallásos ünnep is létezett: Pán ünnepe és a Lupercalia vagy Februa. Ezek ősi eredetű pásztorünnepek. Az első tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, a második arra szolgált, hogy kiengeszteljék a farkas alakú Lupercus istent. A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon. Egy legenda összefüggést teremt Valentin elhalálozási napja és az ugyanezen napra eső Lupercalia ünnep között. Ugyanakkor ez a nap Júnó istennő, a házasság pártfogójának ünnepe volt a Római Birodalomban, amikor a fiatal leányok Júnó templomába mentek, hogy ott szerelmi jóslatot kapjanak az igazi partner kiválasztásához. Az egyszerű nép – a plebsz – ifjú férfijai ezen a napon tombolát húztak a még hajadon nők neveivel. Az így létrejövő párok egymással jártak egy ideig, és néhányan a szóbeszéd szerint valóban egymásba szerettek. Ez a népszokás sok római arisztokrata szemében erkölcstelen volt. A férjek virágot ajándékoztak ezen a napon a feleségüknek. Így ez a régi római szokás keveredett a keresztény mártír történetével, és meghonosodott a későbbi társadalomban is. Az ókori pogány ünnepek és a későbbi Szent Bálint napja közötti közvetlen kapcsolatra azonban nincs bizonyíték, csak ezek a legendák léteznek.
Az angolszász területen e nap népszerűsége Geoffrey Chaucer angol költőnek köszönhető, akinek a Madarak parlamentje című költeménye a király udvarában megtartott Valentin-ünnepségre készült, melyen első alkalommal adták elő. A költemény arról szól, hogyan gyülekeznek a madarak épp ezen az ünnepnapon Triász, a természet istennője köré, hogy így mindegyikük társra találjon. A 15. század vége óta vannak Valentin-párok Angliában, akik egymásnak kisebb ajándékokat vagy költeményeket küldenek. Shakespeare Hamlet című drámájában az őrült Ofélia ,,illetlen" énekében szent Bálint napjáról beszél, amelynek éjszakáján a leány bement a legényhez, és már nem leányként jött ki tőle.
Angol kivándorlók vitték a Valentin-napi szokásokat magukkal az Újvilágba, az Amerikai Egyesült Államokba. Népszerűsége a virágkereskedésnek és különösen az ezt szolgáló reklámoknak köszönhetően megnövekedett. A második világháború alatt amerikai katonák hozták magukkal a szokást az európai kontinensre. 1950-ben Nürnbergben volt az első Valentin-napi bál. Ekkor hivatalosan is bevezették a Valentin-napot. Általánosan ismertté a virágtermesztők és az édességipar reklámjával lett. Időközben megjelentek a Valentin-édességcsomagok, -kártyák és -parfümök is, de a legfontosabb ajándék ezen a napon továbbra is a virág. A vörös rózsák ára ilyenkor erősen emelkedik.
A régi Magyarországon főként a németek között volt népszerű az ünnep, de nemcsak az ország német lakói, hanem a magyarok is ismerték az ünnepet (Érdy-kódex). A néphagyomány szerint, ha Bálint-napon hideg, száraz az idő, jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek, s hogy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Voltak olyan vidékek, ahol e napon szokás volt a madarakat etetni. (a Wikipédia alapján)
