Huszonkét év után láthatjuk: a jóslat nem vált be, Nicolae Ceauşescu öröksége elevenen él és hat.
Fő jellemzője a vezér tévedhetetlensége. Traian Băsescu pedig egyre inkább dadogó elődjére kezd hasonlítani, tévedhetetlennek hiszi magát. Amikor már tíz napja tüntettek ellene, s zúgtak a terek, végre megszólalt, s többek között kijelentette, nem mond le, és magatartásán sem fog változtatni. A nagy vezető tévedhetetlensége termeli újjá állandóan a negatív szelekciót. Magyarul: karrierista, hozzá nem értő, törtető, talpnyaló figurák kerülnek előtérbe, akiknek nincs ellenvéleményük, ellenkezés nélkül, megalkuvóan végrehajtják a Vezető időnként hideglelős és a valóságtól elrugaszkodó elképzeléseit. Aztán: a negatív szelekció egyenes következménye – ezek a dolgok összefüggenek, a költő szavaival: szorítja, fogja, magyarázza egyik dolog a másikát, s így mindenik determinált! – a felelősség vállalásának elhárítása. Mindenki "felülről" várja a parancsot, egyedül képtelen cselekedni, ha mégis, akkor leváltják, mint legutóbb Arafatot, akit az utca nyomására visszahelyeztek ugyan pozíciójába, de ez már nem volt elég, a "nép" feléledt többéves álmából, és követelni kezdte elrabolt méltóságát, jogait és a Vezető távozását.
Közben megjött a Tél. A sokat bírált belügyér egy visszhangos nyilatkozatában megkongatta a vészharangot, nagyobb lesz a hó, mint ötvennégyben, mindenre el lehetünk készülve. Felső nyomásra azonban visszakozott, s a meteorológusok is elkezdték magyarázni, hogy mi jön és mi jöhet, s felesleges az ördögöt a falra festeni. Akkorra Băsescu már kiötölte legújabb tervét, megtalálta Boc helyére a megfelelő embert, a kémfőnököt, és azonnal végre akarta hajtani a kormánycserét. Ezért egyszerűen nem vettek tudomást a már megjelent ördögről, a hóviharokról, a havazásokról, s megkezdődött a kormány cseréje. Miközben falvakat vágott el a hó a külvilágtól, vonatok akadtak el, s némely megyékben teljesen magukra maradtak a világtól amúgy is eléggé elszigetelt kis falvak lakói, segítség, gyógyszer, élelem, sok helyen villany nélkül, kiszolgáltatva a tél szeszélyeinek. Jellemző módon az egyik legveszélyeztetettebb megye, Buzău prefektusa a tévéből értesült arról, hogy mi a helyzet boldog megyéje egyes falvaiban. De még az Antena 3 kísértet-vonatokról és világtól elszigetelt falvakról sugárzott megdöbbentő riportjai után sem történt semmi, az egyik kormány ment, a másik jött, nem volt, aki kiadja az utasításokat (?!), a vészhelyzetet nem rendelték el, mert akkor a katasztrofális állapotokkal kellett volna foglalkozni, nem a kormány cseréjével, márpedig Băsescu a fejébe vette, hogy megfiatalítja kormányát. Ez sikerült is, de akkorra már csak Vrancea megyében több mint negyvenezer ember volt elvágva a külvilágtól, középkori állapotokban tengetve életét. Aztán végre, óriási késéssel megalakult a válságstáb, és megkezdődhetett a mentés.
Úgy gondoljuk, ezért az abszurd és tragikus helyzetért valakinek felelnie kell!