A totalitárius rendszerek és egzakt ideológiák pontosan meg tudták fogalmazni a művészekkel szembeni elvárásukat: szolgálni az éppen aktuális ideológia eszméjét.
A társadalomban adekvát helyük volt a művészeti produkcióknak, és elvárták azoktól, hogy tartalmat hozzanak létre. A mai román demokráciában nincs meghatározott szerepük, így elvárást sem fogalmaznak meg a művészet irányába. A szempont az, hogy legyen minél olcsóbb, és a lehető legkevesebb állami állást foglalja el. Arról azonban, hogy mi is lenne a feladata egy kortárs művésznek a társadalomban, kevesen gondolkodnak. Beállt reflexek, pénzközpontú projektek és üres formák öröklődtek, amelyeknek a szerepéről többet kellene gondolkodni. Elsősorban szintén a fiataloknak kellene megfogalmazniuk elvárásaikat ahhoz, hogy majd számon lehessen kérni azok meg(nem)hallgatását.
Bartha Loránd
Művészet az, ami tükrözi a világot. Érzelmek átadásával máris el tud minket mélyíteni, gondolkodtatni. Napjainkban kevés az igény a művészetre, de az mégis elengedhetetlen, hiszen foglalkozik az emberrel, gondolataival, érzéseivel, a jó úton való haladásra terel, és a megfelelő értékrend képviselésében is segít. Manapság minden a pénzről, a látszatról, az átverésről szól, senki sem foglalkozik az érzelmekkel, mindezt egyre inkább elhanyagolják, ezért is tart most ott a társadalom, ahol.
Minden művészeti ág alapja az érzelem. Enélkül semmi sem tud jól megvalósulni. A zenésznek a hangszere az eszköze, a képzőművésznek az anyag, amit felhasznál, a színésznek és a táncosnak a saját teste és a lelke. A táncban a szenvedély az, amely képes érzéseket kiváltani belőlünk. Akit nem foglalkoztat a szakmája, nem űzi azt szenvedélyesen, nem tud nyújtani semmi lényegeset, csak a látszatot. Szükséges az, hogy egy előadás megmozgasson, felkavarjon, kérdéseket vessen fel bennünk. A művészet kimondja azt, amit a társadalom nem. Elindít az emberekben egy gondolatmenetet, ami segíthet nekik megérteni valamit önmagukból, a világból, az életből.
Egy jó színész legfontosabb feladata az, hogy érzéseket indítson el bennünk, és mivel ezt teszi, ezáltal nem lesznek üres emberek. Gondolatokat ébreszt, így gondolkodásra készteti a nézőt, és megpróbál azon kérdésekre választ adni, amelyek az előadás során merültek fel benne. Egy életérzést ébreszt bennünk, segít rádöbbenni a hibáinkra, és képes kulcsot adni, amely hozzájárul a jó értékrend képviseléséhez. Fiatalok sokasága él céltalanul, zavarodottan, érzések nélkül, majd – jobb utat nem találva – a drogokhoz menekül. A jó művész tükröt tart a mai világról, amely elriaszt, és a jobbra törekvésre késztet. Hiányzik valami. Valami, ami szembesíteni tudna a jelennel, azzal, hogy milyenek is vagyunk valójában, milyen tulajdonságokkal, szándékokkal, érzésekkel rendelkezünk.
Ha valamit várhatok a művésztől és a színháztól, akkor az éppen az érzelem. Kapjak érzelmet tőlük, és legyenek kíváncsiak az én belső világomra is. Ez minden, amit elvárhatok.
Minden gyermek művésznek születik, csak időközben gátlások alakulnak ki benne. Ez a művész feladata: levetkőztetni a gátlásait, és teljesen átadni önmagát és művészetét a befogadó számára. Rá kell döbbentenie hibáinkra, és reményt kell adnia arra, hogy ezeken tudunk javítani, tudunk változtatni, egy jobb útra tudunk terelődni, stabilabb értékrendet tudunk majd képviselni, ki tudunk alakítani egy jobb környezetet magunk körül.
A művészet idézi fel az érzelmek misztériumát, amely nélkül nem létezhetne a világ.
Antal Réka, X. B drámaosztály
