Gyakran nem egy, hanem több pár is indult a falu nemzetiségei és hagyományai szerint összeállított téltemető mulatságon. Mára megkopott a szokás, egyre ritkábbak azok a kapuk is, ahol süte­ménnyel, étellel, itallal fogadják az ünneplőket.
A farsangi mulatságot reggel kilencre hirdetik, de a pontos időben még a rongyos, szalaggal díszített és arcukat bőrmaszk mögé rejtő cigányok sincsenek az Erzsébet park sarkán, hogy az autósokat, a látványért Bölönbe utazókat és fényképészeket "kifosszák". Az új hídig kell menni, hogy az első maszkurás feltűnjön. A frissen érkezett, nagyobb csoport hírére, mintha a semmiből teremnének elő az esti mulatság anyagi hátterének megalapozásához pénzt kunyeráló fiatalok. Pardon nincs, ha kell, megragadják a ruha gallérját is; a gyors szabadulás érdekében mindenkinek adnia kell. Fél tíz is elmúlik, mire a főtérről elindul a kicsiny sereg. Nem nyolc pár ül nyeregbe, csak a magyar, a székely és a Rákóczi-pár, illetve a vőlegény és a menyasszony vonul a színes szalaggal díszített kalapos nyalka csendőrök, a szalmakalapos és gumicsizmás lovával "díszelgő" musztikás, a cigányok, a keréken forgó két bábu, Ádám és Éva, az apácai rezesbanda, illetve az érdeklődők által körbevéve. Hogy miért nincs székelyből idős és fiatal pár, illetve hol maradt az úrfi és a menyecske, a betyár és a román pár, senki sem tudja. Az unitárius parókiánál id. Kozma Albert nyugalmazott lelkész fogadja a farsangolókat. Arról beszél, hogy pogány szokásaink egy részét továbbörökítették elődeink, de a vallásnak köszönhetően új értelmet nyertek: a közelgő tavasz egyre rövidebbé teszi a sötét éjjeleket, örvendhetünk tehát a jót szimbolizáló, a megújulást is magában hordozó világosságnak.
Zeneszóval halad tovább a sereg a református és ortodox templom, majd a nemrég felszentelt katolikus kápolna alatti zegzugos utcán. Kevés kapuban állnak ünneplőbe öltözötten, tálcán ételt és italt kínálva. A református parókiánál Boda Dénes gondnok mond rövid beszédet. A Pozna Panziónál és az élelmiszerüzletnél több asszony kínálgat, a férfiak a kupicákat töltögetik újra. Következik a Bodor utca, Alszeg, a Kicsi utca, kitérő a polgármesteri hivatal felé, Kisbölön, a Főúton vissza, Felszeg és a Tőkés utca. Az Erzsébet park előtt megpecsételődik Ádám és Éva sorsa: lekerülnek a kerékről, egymásnak támasztják, majd meggyújtják őket. Hamar meggyúlnak a benzinnel átitatott ruhák, az egyre jobban lángra kapó bábukat diadalittasan táncolják körbe a cigányok – hitük szerint nem a bábuk égtek el, hanem a tél utolsó foszlányai, itt az ideje, hogy tavasz legyen.