Az egészben az volt különös az elején, hogy a helyiség nincs is bekapcsolva a gázhálózatba. Feltételezések szerint a szórakozóhely és a vele szemben lévő polgármesteri hivatal közötti, úttest alatti vezetékben történhetett valami, a gáz behatolt a diszkó alagsorába, s amikor elérte a kritikus tömeget – robbant.
Reggelre megmozdult az ország. Raed Arafat és a rohammentő-szolgálat katonai repülővel ment a hat megégett lány és egy súlyosabb állapotban lévő fiú után, hogy Bukarestbe szállítsa őket. Még napirendre sem tért a megdöbbent közvélemény, amikor délelőtt tíz órakor megtörtént a második, súlyosabb következményekkel járó robbanás, amelyben tíz személy sérült meg. A rendőrség kezdte volna a helyszíni szemlét, meggondolatlanul behatoltak az épületbe, köztük volt az érdekelt gázforgalmazó cég vezetője is egy detektorral, beléptek az emeleti helyiségbe, s amikor felkapcsolták a villanyt, bekövetkezett a második robbanás. Annak áldozatai közül kettő igen súlyos állapotban.
Közben újabb és újabb hírek jelentek meg arról, hogy a gázforgalmazó cég már napokkal ezelőtt levelekben jelezte a lakosságnak, valami baj van, szivárgást észleltek a rendszerben. Ennek ellenére – és ez a leg­elképesztőbb az egészben, mutatva, hogy hol élünk – csak tizenhárom órával az első robbanás után zárták el a gázt(!!!). A város polgármester-helyettese szerint az illetékes cég képviselői arra hivatkoztak, hogy rosszak voltak a kapcsolók. Mindenesetre, két robbanás után is nyitva maradtak a csapok, szivárgott a gáz, nagyon könnyen bekövetkezhetett volna a harmadik csapás is Má­ramarossziget kellős közepén.
Most szakemberekből, rendőrökből, ügyészekből álló csoportok érkeztek Szi­getre kideríteni, kik is a felelősek a rob­banásokért. Kiderült, az utca alatt vezető csövekhez nem lehet hozzáférni, mert leaszfaltozták. Remélhetőleg, a szigeti robbanások esetében nem az történik majd, mint a bukaresti szülészeti központban bekövetkezett tragédia után, ahol finoman fogalmazva elkenték az egészet...