Négy évvel ezelőtt a Magyar Polgári Párt bejegyzése után ütöttek meg hasonló hangot, most pedig a Tőkés László nevével fémjelzett Erdélyi Magyar Néppárt színre lépése nyomán újították meg a kizárólagosságra épülő egység-retorikát, melynek főbb motívumai az RMDSZ-en kívül nincs élet dogma, és aki nincs velünk, az ellenünk beidegződés.
Úgy tűnik tehát, hogy míg a román pártok az úgynevezett magyar kártyát játsszák ki választások előtt, nemzet- és országféltő szólamokkal remélvén voksokat szerezni – a szövetség a magyar választókban próbál lelkiismeret-furdalást kelteni, azt hangoztatva, mekkora veszély fenyeget bennünket, ha kimaradunk a döntéshozatal folyamatából. És ebben igazuk is lehet: a törvényhozó testületben való részvétel valóban kulcsfontosságú a nemzeti kisebbségek érdekeinek képviseletében.
A riogatás azonban mégsem sportszerű Kelemen Hunorék részéről. Egyrészt azért, mert nem erre, hanem a szenátusban és a képviselőházban tevékenykedő magyar honatyák tevékenységére, eredményességére alapozva kellene kérniük a magyar választók bizalmát. Azt kellene tehát felmutatniuk, miként dolgoztak az elmúlt négy évben az RMDSZ-es képviselők, szenátorok, mennyiben bővültek nemzeti közösségünk jogai, közelebb kerültünk-e a magyarság hosszú távú fennmaradását szolgáló autonómiaformák kivívásához – egyáltalán, tettekkel kellene bizonyítaniuk, hogy miért fontos a parlamenti jelenlét. Azt sem szabadna feledniük, hogy nem alanyi jogon illetik meg őket a képviselői, szenátori mandátumok. De azért is hamisan csengő az RMDSZ-es kórus, mert nem szólnak az alternatív küszöbről, és mert a labda az ő térfelükön volt: hiába azonban a kiváló alkupozíciójuk – melyet az új kormány beiktatásakor is érvényesíthettek volna –, egyszerűen leseperték az asztalról Tőkés Lászlóék ama javaslatát, hogy számarányuknak megfelelő mandátumot különítsenek el a kisebbségek számára a törvényhozó testületben. Mindezek után a kiesés lehetőségét és annak lehetséges következményeit villogtatni aligha tisztességes magatartás. Vagy talán nincs, amivel büszkélkedniük az RMDSZ vezetőinek?