2011. november 25-én panaszt tettem a szolgáltató Romtelecom vállalatnál, felírták a telefonszámomat, és megígérték, hogy értesítenek a fejleményekről. Nem tették. Mivel azóta sincs internetünk, és telefonálni is nehéz, mert a falu völgyben van, és a mobilkészülékek használatához ritkán elegendő a térerő, a napokban felhívtam Já­nosi Le­hel műszaki vezetőt, aki érdeklődésemre annyit közölt, hogy a felsőbb vezetés letiltotta a kábelek visszaszerelését. Javasol­tam, hogy ne rézkábelt, hanem optikai szálat húzzanak ki, erre nem tudott válaszolni. De nem maradtam ennyivel, mert február 21-én számlát kaptunk azzal a fenyegető felszólítással, hogy ha nem fizetjük ki, felkerülünk a rossz adósok országos listájára. Nem az összeg bosszant – 31,50 lejről van szó –, hanem az, hogy a nem létező szolgáltatásért még pénzt is kérnek. Termé­sze­tesen fellebbezést tettem le, erre is az volt a válasz, majd felhívnak, és megtárgyaljuk... A szomorú az, hogy időközben Fotos-Marto­nos felé is ellopták a kábelt, ott azonban pár nap múlva helyreállították az összeköttetést – nálunk pedig az el nem lopott vezeték a földön hever azóta is. Felháborítónak tartom ezt a hozzáállást, és azt is, hogy nekünk, ügyfeleknek csak kötelezettségeink vannak, a szolgáltatónak viszont szemlátomást nem kell betartania a velünk kötött szer­ződését. A legrosszabb, hogy nincs választásunk, mert a másik két távközlési társaság sem vált be, az egyik akadozik, a másik gyenge. Iskolás gyermekeink vannak, szükségünk van az internetre – manapság ez nem kellene elérhetetlen legyen senkinek.

MÁTHÉ ISTVÁN, Zoltán