Az államfő egészségügyireform-elképzelésére számunkra csak menet közben derült fény, de azoknak, akik közel voltak a húsosfazékhoz – márpedig magyarjaink ott találtattak –, látniuk kellett, hogy mire megy ki a játék. S ha már oly nagyon égtek a vágytól, hogy kormányra kerüljenek, arra enged következtetni, nagy igyekezetükben nemcsak a romániai magyar nemzeti közösség érdekképviseletéről feledkeztek meg.
Beültek egyebek közt az egészségügyi tárcavezető székébe is, miközben tudva tudták, hogy olyan reformnak nevezett átszervezésre készül az államfő, mely közutálat tárgyává teszi a minisztert, mi több, a mögötte álló politikai alakulatot is. Szidják őket most, mint a bokrot, s jól teszik, hisz Ritli, Kelemen meg az egész RMDSZ-bagázs tudva tudta, hogy az egészségügynek nevezett szemétdombon a biztosítópénztár felfuvalkodott igazgatója, az államfő ölebe, Mihai Duţă az úr. S azt is, ami ebből következik: addig rombolni a néha már lélegeztetőgépen is fuldokló rendszert, míg a magán biztosítótársaságok rá nem teszik kezüket mindannyiunk befizetéseire.
Ritli László meg Cseke után beállt a táncba, s most hallgat. Mit is tehetne, hisz az a fajta takarékosságnak nevezett forrásmegvonás, mely az elmúlt három évben az egészségügyet sújtja, s az a magatartás, ahogy a szenvedő emberekhez ez a hatalom viszonyul (benne az RMDSZ-szel), szégyenteljes és jóérzésű ember számára vállalhatatlan.
S bár a kormányfő egy huszárvágással megoldotta a morfiumalapú, gyors hatású fájdalomcsillapítók hiányát – odavetettek egy állami gyógyszerforgalmazónak 750 000 lejt, hogy szerezzék be mihamarabb a gyógyszert –, mégis a magyar miniszter lelkén is szárad, hogy ma Romániában tíz rákos betegből nyolc meghal, míg Nyugaton az arány épp fordított. S az is, hogy a krónikus betegek, a rákosok, a HIV-fertőzöttek vagy más ritka és súlyos kórok orvoslásánál is hasonló a helyzet. A citosztatikumok zöme, mely a rákbetegek gyógyulását segítené, elpárolgott a honi gyógyszerpiacról, s amit még fellelni, azt a biztosított betegek zömének maguknak kell kifizetniük. Miközben a legolcsóbb havi kezelés sem kerül 3100 lejnél kevesebbe. Így hát az elszegényedett román társadalomban halomra halnak a betegek.
Miközben azt a levitézlett neoliberális szlogent hangoztatják: a gyógyszerpiac szabad.