Zabolán nem akárhogy ápolják a hagyományokat, az íratlan szabályokat is szigorúan betartják. Az iskolások a farsangtemetést nem hagyták böjtidőre, pontosan a napjára, húshagyókeddre időzítették.
A kultúrotthonban legalább száz elemista gyűlt össze, no meg a kíváncsiskodók, szülők, nagyszülők. Kovács Erzsébet tanítónő jelentette be hivatalosan a dínomdánom kezdetét, majd felcsendült a zene: Karnevál van az iskolánkban – aztán sorra léptek színpadra az ötletesnél ötletesebb "maszkurák". Elsőkként a negyedikesek, utolsókként az elsősök – hogy a kicsik addig meggyőződhessenek, nincs, mitől félni a színpadon. A kavalkádot a színpad széléről figyelte az óriás szalmabáb, amelyet nemsokára az udvaron ért utol tüzes végzete. Nehezen gyúlt, de miután meglocsolták egy kis üzemanyaggal, méteres lángokkal égett, s vitte magával az enyészetbe a telet is.
Vidd el, villám, a rossz telet, hadd jöjjön a szép kikelet – énekelték a gyerekek és pedagógusaik. A napsütés pedig jelezte: a tél uralmának vége, nemsokára tavaszi szél árasztja a vizeket.
